Alig néhány éve, hogy a vállalkozók világában kiütött az autobusz-láz.
Nagyszerű üzleti lehetőségeket vetitettek az emberek szeme elé a kalkulációk, melyeket az uj kereseti forrás jövedelmezőségében bizó autobuszvállalkozók a viszonyok javulását remélve, egyáltalán nem gondoltak tulzottaknak. Azóta kitünt, hogy az autóbusz sem az a jó üzlet, amilyennek az engedély lázas hajhászásának pillanatában látszott, és a kalkulációk tulságosan optimisztikusak voltak. 

Válságba jutottak az autobusz-engedélyesek és a kocsi-amortizációval, személyzet-fizetéssel, egyéb rezsiköltséggel terhelt vállalkozók korából kétségbeesett hangok hallatszanak. Munkatársunk a kereskedelmi minisztériumban illetékes helyen igen figyelemreméltó, egyes részeiben pedig egyenesen feltűnő információt kapott a helyzetről és az autobuszforgalom aktuális problémáiról. Információnk a következőkép hangzik: 

– Az autobusz, enyhén szólva, nem lukrativ üzlet ma Magyarországon. Igaz, hogy a főváros autobuszüzeme éppugy deficittel küzd, mint a magánvállalkozók, vagy mint a többi európai metropolis autobuszvállalatai, de nálunk, vidéken éppugy, mint Budapesten, különlegesen rosszak a viszonyok. 
– Miért? Talán nincs szükség a különböző vonalakra? 
– Sőt! Nélkülözhetetlenül szükségesek. Hiszen éppen itt rejlik a baj magva. A forgalmi szükséglet megvan, forgalom még sincs. 
– Mivel pedig a laikus azt gondolhatja, hogy ha nincs forgalom, az autobusz begurul a garázsba és nincs vele semmi baj, informátorunk ezt is megvilágitotta: 
– A terheket jó vagy rossz időben, tulzsufolt járatoknál vagy üres kocsiknál egyformán viselniök kell.

Kimutatást vesz elő őméltósága, amely egy elég erős autobuszvállalat közterheiről szól, a megtett kilométerekre átszámitva. 
– Ime – mutatja – a következők tünnek ki ebből az összeállitásból: egy megtett kilométerre 2.4 fillér esik közuti adó cimén. Uthasználati dija 100 lóerőnként nyolc pengő, ami egy kilométernél 1.1 fillért jelent. Fuvarozási illeték, amelyet még a szanálási törvény irt elő minden fuvarozott áru és személy után, 2.3 fillér. A benzin után vám és kincstári haszonrészesedés fejében 5.6 fillér terheli az engedélyest – a benzin ára még ezen kivül jön számitásba. 

Közteher cimén tehát km-ként 11.4 fillér teher sulyosodik az autobuszvállalkozóra, ami még a mi nézetünk szerint sem elfogadható állapot. 
– Készül valami ennek az enyhitésére? 
– Igen, az érdekeltség szorgalmazza ezt, de még bizonytalan, hogy milyen vonatkozásban lehet róla szó. 
– És a „nagyok”? 
– Az üzemi költségeket még csak megtudják szerezni, de már amortizációra, kamatra nem telik. A vasutnál azonban megokolt az üzemnek még deficites fenntartása is. A gépjárművek által egyébként elvont forgalmat igyekszik ezzel maga felé terelni, tehát nagyobb károsodástól menti meg magát. 
– Most azonban őszintén megmondatják, hogy a MAVART is, a posta autobuszüteme is megakadtak. A pénzügyminiszter most nem ad pénzt ilyen célra.