Befordultam a harmincadikba,
minden évnek meg volt a titka.

Most szeretném: a világ ünnepeljen,
hiába, egyedül kell ünnepelnem.

Legyen. Úgy vagyok, mint a gyerek, akit
bezártak a szobába, eleinte
játékával mulat, ünnepli magát:
a kocka-vár mesterét, majd eszmélve, hogy
egyedül van, hirtelen sírni kezd - -: egyedül vagyok én is
s míg e versen tünődve múlatom az időt,
felejtem, hogy senkim sincs, aki csak egy meleg
szót vetne, min hálásan rágicsálnék,
mint talált csonton a gazdátlan eb,
felejtem s ünneplem magam - ó csendes ünnep,
ez a magányos vacsora
a kávéház zúgában:
ez illik hozzám,
ez a dísztelen este - -

Sokat elvittek az évek, alig hoztak.
Barátaim elhaltak vagy megváltoztak.

Itt vagyok íme a harmincadikban.
Alázat, minden poharad kiittam.

(November 9)