Egységes fővárosi közlekedést! – ezt a jelszót esztendők küzdelmei árán sem sikerült eddig megvalósítani. Most elérkezett az időpont, amikor az illetékesek belátták, hogy a jelszónak cselekedetté kell válnia, különben forgalmi és anyagi csőd fenyegeti a város közlekedését. Végre itt az ideje, hogy valamennyi közlekedési üzem és társaság felett az autonómia, tehát maga a polgármester rendelkezzék a közlekedési tanácsnok útján, akinek teljhatalommal, személyi szempontokra való tekintet nélkül, energikus kézzel kell összefognia a jövőben a főváros közönségének pénzén fenntartott, monopolisztikus jellegű közlekedési szervek működését.

Ha ez nem történik meg, ha a főváros nem ruházza fel e téren teljes rendelkezési joggal az üzemi és részvénytársasági fejedelmek fölött az illetékes tanácsnokot, akkor könnyen olyan kezekbe kerülhet a közlekedés egységes irányítása, amelyek nem forrottak össze a főváros életével, lelkével, vérének lüktetésével, Budapesttel… 

Megkérdeztük Bódy Lászlót, a közlekedés tanácsnokát, nyilatkozzék a legaktuálisabb kérdésekről. A tanácsnok, akinek személyében a hiúság és póz nélkül való, komoly, tehetséges, aktív ifjú generáció egyik kitűnő képviselője került e fontos pozícióba, a villamos, az autóbusz, a taxi problémáiról beszélt. 


Megszüntetik a villamos versenyvonalakat

– Nem lehet egyszerűen napirendre térni annak az ötven millió utasnak a kiesése fölött, akik a Beszkárt forgalmi statisztikájában egyik évről a másikra mint mínusz szerepelnek. Nekünk is az lenne a legkellemesebb, ha mind az 1500 villamoskocsit kivezényelhetnénk egész napra az utcára. A forgalomkorlátozás azonban szükséges, mert különben nem tudjuk a publikumot megóvni az áremeléstől, viszont a megcsappant utasszámot és a kocsik teljesítményét arányba kell hoznunk. 

– Gyors és jó közlekedést csak rövid, sűrű relációkkal lehet lebonyolítani. A többszöri átszállást azonban, ami ezzel jár, a mi közönségünk hátránynak tekinti, elég helytelenül. A Népligettől Óbuda külső végéig futó relációkkal képtelenség racionális forgalmat lebonyolítani. 

– Fontos célkitűzésünk, hogy most végre, egy évtizeddel a két villamosvállalat végleges egyesítése után szűnjenek meg az egykori versenyvonalak. Ilyen versenyvonal az Irányi-utcai vasút is, mert ez volt a Városi Villamos átjutási lehetősége Budára. Amikor a közúti megkapta az Erzsébet-hidat és a Kossuth Lajos-utcát, peage-jogot kellett biztosítani a Városinak ezeken a szűk, kanyargó utcákon. 

– Másik versenyvonal, a 2-es reláció a Rókus és a Keleti pályaudvar között. A Városi a Rákóczi-úton nem tudott hozzáférni a Keleti pályaudvarhoz, pedig pénzügyi okokból oda kellett jutnia. Most, hogy a Rákóczi-úton a középre helyezett sínekkel hatalmasan meggyorsították a forgalmat, nincs értelme ennek a járatnak, fel fogjuk adni. 


Az egyesítés súlyos érvei

A közúti vasúti és a autóbusz-közlekedés egymásrautaltságának fel nem ismerése – mint a legutóbbi előterjesztéseinkben is lefektettük – másra nem vezethet, mint a vállalatok egyikének, vagy másikának súlyos anyagi hátrányokat okozó céltalan versenyére, amely végeredményében a vállalatok gazdasági válságát idézné elő. 

A közlekedési vállalatok egyesítésének szembeötlő előnyei a következők: 
– A lakosság szociális és gazdasági igényeit kielégítő egységes programm megvalósítása. 
– Az egyes közlekedési vállalatok között fennálló versengés megszüntetése. 
– Megtakarítás az üzemanyag beszerzése körül. 
– Megtakarítás a jogügyi, balesetjogi, műszaki, pénztár, továbbá a forgalmi és műhelyszolgálat költségeinél. 
– Bizonyos sürgős közlekedési igények gyorsabb kielégítése. 
– Az alkalmazottak jóléti igényeinek gazdaságosabb és teljesebb kielégítési lehetősége.