A Magyarországi Szövetkezetek Szövetsége termelőszövetkezeti értekezlete november hó 9-én tartotta záróülését. Gergely István, a Hangya igazgatója hozzászólásában szükségesnek mondotta a termelés és értékesités megszervezését. Hangsulyozta a tojás- és baromfiértékesités további erőteljes megszervezésének és kiterjesztésének szükségességét a Hangya-szövetkezetek utján, az alföldi fajgyümölcsösök telepitését, továbbá az exportképes csemegeszőlő termelését.

Hálás szervezkedési alkalom kinálkozik nagyobb városok, de legfőképpen a főváros közvetlen környékén a városi szükséglet ellátása céljából zöldfőzeléket termelő szövetkezet létesitésére. Komoly figyelmet érdemel babtermelésünk javitása. Ugyancsak figyelmet érdemel az ésszerü gyümölcstermelés egyik előfeltételének: a gyümölcsfák rendszeres permetezésének a kérdése. 

Vantsó Gyula dr., a Magyar Gazdaszövetség igazgatója magáévá teszi azt a felfogást, hogy mindenekelőtt a mai gazdanemzedéket kell megnyerni a szövetkezeti kényszergazdálkodás rendszerének, a jövő generációt pedig ugy kell nevelni, hogy ebbe a rendszerbe öntudatosan beleilleszkedjék. Az uj szövetkezet tagjainak valamely olyan kézzelfogható kivételes helyzetet kell biztositanunk, amely megéri azt, hogy az egyes kisbirtokos behódoljon a szövetkezeti kényszergazdálkodásnak. Ennek a leghelyesebb módja például az volna, ha eladósodott és egyébként árverés alá kerülő földbirtoktömbök szövetkezeti zárlat alá helyeztetnének. A zárgondnok szerepét valamelyik hitelszövetkezet töltené be, amely a zárgondnoksága alatt levő birtok termelési és értékesitési munkálatait szövetkezeti uton látná el. 

Gesztelyi-Nagy László dr. a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara igazgatója rámutatott arra, hogy a szövetkezeti mozgalmat kell erősiteni a vidéken, nem szabad meghátrálni a szövetkezetellenes támadások elől és meg kell teremteni az összmüködést a szövetkezetek között és ki kell épiteni a szövetkezeti központoknak a mezőgazdasági kamarákkal való kapcsolatát. Törvényhozási uton kell megrendszabályozni a közvetitőkereskedelmet, mert a fogyasztóközönség nem birja el azt a drágasági differenciát, amely a termelői és az eladói ár között van. 

Elengedhetetlennek tartja oktatási politikánk olyirányu reformját, hogy elemi oktatásunk és az iskolán kivüli népmüvelés munkája kizárólag az agrárszövetkezeti tanitás jegyében történjék. Az egész országot termelési gócpontokra kell felosztani aszerint, hogy az ország egyes helyei milyen mezőgazdasági cikkek termelésére a legalkalmasabbak. Igen fontos a mezőgazdasági termelési körzetek felkutatása, e körzetek által termelt élelmiszerek összegyüjtése és értékesitése, a Hangya szövetkezeteknek e munkára való kioktatása, a rádióhirszolgálatnak ezirányu munkábaállitása, az Országos Központi Hitelszövetkezetnek a termelési és értékesitési céljaira való anyagi megerősitése. 

A nagy tetszéssel fogadott előadások után Balogh Elemér dr. felsőházi tag, a Hangya vezérigazgatója tette meg észrevételeit az értekezlet során elhangzott javaslatokra. Nyomatékosan hangsulyozta, hogy a szövetkezeti áruhitel régóta vajudó kérdésének rendezése nélkül lehetetlen megoldani a szövetkezeti termelés és értékesités feladatát. Végül javasolta egy szerkesztőbizottság kiküldését, amely az értekezlet folyamán kialakult konkrét javaslatokat összegezze a kormányhoz való felterjesztés céljából. 

Staub Elemér dr. ny. államtitkár, a Mezőgazdasági Exportintézet elnöke a legnagyobb elismeréssel emlékezett meg arról a munkáról, amelyet a Hangya eddig a szövetkezeti értékesités terén végzett. A külföld ma olyan árakat fizet a Hangya által exportált baromfi- és tojásárukért, amelyek a magyar piacon eddig teljesen ismeretlenek voltak. De ez a helyzet például a magyar burgonya- és vajexport terén is. A legfontosabb kormányzati feladat volna tehát a szövetkezeti szervezkedések s ugy a termelés, mint az értékesités szövetkezeti megszervezésének minden erővel való elősegitése.