Vasárnap reggel nekiindulok a városnak: látni szeretném hogy milyen az idei karácsony vásárnak. Szeretném látni, hogy mi jellemzi az 1931-es -piacot:vajjon a vásárlási kedv váratlanul jó-e vagy pedig sajnálatosan olyan rossz, ahogy azt a pénztelen esztendő meglehetősen előresejtette? Nagy áruházba megyek el először. Fél tizenegy óra délelőtt, a bajárat előtt tolongás, sok ember, nehezen jutok be az ajtón. Végignézek a földszinten: olyan nagy a sürgés, mint az ugynevezett ,,sokle” -ok az olcsó vásárok megnyitása napján:

Csak percek után állapíthatom meg, hogy vevőközönség nem minden pult körül álldogál.

A drágább ruha és fényűzőbb cikkek osztályai meglehetősen üresek. Annál nagyobb a kapkodás, a válogatás, a csomagoltatás a praktikus használati cikkek s az ugynevezett okkáziók asztalai előtt. Mintha itt mindenki össze beszélt volna, hogy a jumperek, pulloverek, szövött kosztümök, meleg harisnyák, kötött sportsapkák, gyapjusálak és gyermekgamásnik tömegeiből minél szebbet, jobbat, jutányosabbat válogasson. Az olcsóbb női pipereholminak is nagy a kelendősége. A maradékosztály sem panaszkodhat.

A hatalmas játékosztályon a remek és drága játékszereket senki sem kérdezi
Ritka ember az, akinek ma 36 pengős hajas baba kell vagy 52 pengős automobil. Igen a 4-5 pengős társasjátékokra, azokra akad vevő…Rengeteg ember torlódott még föl- a büfékben. Egy- egy csésze forró kávé vagy párolgó bécsi virsli nem megvetendő és főként olcsó levezet – vásárolgatás közben – ilyen hideg vasárnapon.
Az áruház zónájából a belvárosi elite- boltjai felé sietek. Ugyanazt tapasztalom – nívósabb kiadásban. Vásár van, a keresetnek itt is megvan a kellő temperamentuma, csak az igények szálltak itt is legtöbb esetben alá:kénytelen-kelletlen! Aki ezelőtt négy-ötszáz pengőért vásárolt , az többnyire beéri az ötvenpengős ajándékkal. Aki ékszert vett, az ma igen sok esetben beéri az ezüst tárcával, az apró poudriere-rel a finom mívű ridikülfésüvel, a clips -nek mondott divatcsattal, amire régente alig volt eset.

A legnagyobb ékszerészek is kiírják az árat a kirakatba, ahol tucatjával látunk 49 pengős karpereceket, 15 pengős mandzsettagombokat és 5-8 pengős szerencsemalacokat vagy joujou –elefántokat...

City legszebb boltjában is nagy ,,okkáziója” van a férfidivatnak. Sok helyen egész sorozat 12 pengős nyakkendő most kivételesen leszállt 5-6 pengőre. Nagy üzletet csinálnak még a cukrászdák, mert bizonyos szalonlégkörben a karácsonyi bonbon a legolcsóbb ajándék. De sokat adnak el a csemegések is, mert néhány üveg bor, vagy egy fácán, vagy féltucat fogoly igen sok embert mentesít a további obligótól.

-,,A váci-utcában egyszerre sok lett a vadász- jegyezte meg multkoriban egy szellemes szépasszony. Mindenki nyulat lő, amióta ez lett a legolcsóbb revanche…

Kinn, a Dunasoron, az Erzsébet - hídtól a Ferenc József -hídig, ahol a karácsonyfavásár áll, már nem egészen ily kedélyesen fogják föl a dolgot. Itt nagy pangás van, mert az idei kereslethez tul sok fenyőfa jött be az erdőről. A rengeteg, hánccsal átkötött tartalék itt pihen érintetlenül, máglyákban- mert a talpra és frontra állított kirakatfák sem akaródzanak még kellő mértékben fogyni. Pedig amiért 16 pengőt elkérnek-azok a bizonyos, majdnem plafonig érő karácsonyfák, azokat 10-12 pengőért már elvihetik a vevők. A 6 pengőset viszik3-ért, de akad ezidén 60-50,sőt 30 filléres fa is . Egy kendős asszony sokallta a 20 fillért. A kofa utáaszólt:
,,Azt akarja, hogy ingyen adjam?”

A cukorkaárus pedig, aki 1.80 pengőért adta itt a Dunasoron egy kiló fehérfodros, ezüstbe pakolt szalonbonbont,hangosan filozofál: ,olyan keserű az élet, mégsem édesíti senki ezzel a finom cukorral…S az angyalruhás bonbonok mögött,amelyek tul kevés embernek kellenek, kicsit hátrább és kicsit mélyebben:ott folyik a hideg, téli Duna. Nem hord még jégtáblát hátán, fölötte villogós árnyu sirályok röpködnek és mögötte a vén Gellérthegy rajzolódik az égre kék színű bokrokkal, zuzmarás lehelettel. És a Duna és a hegy az ő örök nyugalmukkal mintha vigasztalóbb filozófiával felelnének. Volt ez már rosszabbul is, lesz ez még jobban is –a percek nem számítanak- türelem!”

Bécsben vasárnap életveszélyes tolongás volt az üzleti negyedekben