Elektromos áram alkalmazása az orvosi tudományban - az ember azt hinné, hogy ez valami nagyon modern, újszerű dolog, amiről őseink még csak nem is álmodtak. Hiszen a villamosságot az iparban vagy más gyakorlati téren is csak nem nagyon régen használják fel. Az orvostudomány történelme alaposan rácáfol erre a hitre.

Már az ókorban, amikor még az orvosok és a laikusok azt sem tudták, hogy egyáltalában létezik egy természeti erő, amit ma elektromosságnak hivunk, alkalmazták a gyógyítás céljaira a villamosság erejét. Vannak tengeri halak - ilyenek pl. az elektromos ráják, - amelyek úgynevezett „elektromos szerveik” segítségével kisebb-nagyobb villamos ütéseket mérnek arra, aki hozzájuk nyúl.

z ókori orvosok a hűdéses beteget ilyen „élő villanygéppel” hozták érintkezésbe és ez az eljárás lényegében semmit sem különbözött attól, amelyet ma követnek, mikor az orvosi villanyozásra használatos elektromos áramkör egyik sarkát érintik a beteg testrészhez.

Azóta az elektromossággal foglakozó kutatások hatalmas tudománnyá és a fizika egyik legérdekesebb fejezetévé növekedtek. Alig lehet felsorolni, hogy az életnek hányféle területén alkalmazzák a villamosságot. Ezerféle módon világítanak, fűtenek, gépeket hajtanak vele stb. Végül a XIX. század óta gyógyításra is alkalmazzák, bár ez a szerepe mégis inkább csak a legutóbbi évtizedekben jutott érvényre.

Két különböző módon hat a villamosság a betegre. Vagy az áram ütései izgatják a beteg szöveteit, nevezetesen az izmait; vagy a villanyáram által termelt meleg az, ami gyógyít. A „villanyozás”, vagyis az áram segítségével való izgatás céljára rendszerint alacsony feszültségű áramot használnak.

Ez az áram persze sokkal gyengébb annál, amelyet pl. a lakásokba külön erre a célra szolgáló orvosi készülékekkel állítják elő. Az egyenáram éppúgy szerepet kap itten, mint a szaggatott áram. Előbbinél az áram folyása egyenletes; utóbbinál szakadozott. Az áramkörnek két sarka van: a pozitív sarok orvosi nyelven: anód - csillapító, megnyugtató, fájdalom csökkentő hatású, a negatív sarok - orvosi nyelven: katód - inkább izgató hatással bír.

Az anódot fájdalomcsillapító hatásánál fogva előszeretettel alkalmazzák az úgynevezett neuralgiás fájdalmaknál, amelyeket magyarul zsábának hívnak. A legismertebb zsába az isiász. Az ülőtájékon, a combhátsó felszínén, néha az alsó lábszáron és a lábfejen is heves, szaggató fájdalmak lépnek fel, amelyek nagyon megkínozhatják a beteget.

A neuralgia okát nem ismerjük pontosan, mert a fájó idegen semmiféle bonctani elváltozás sem mutatható ki. A meghűlésnek biztosan van némi szerepe, de még sok egyéb tényező is közrejátszhat. Ezekben az esetekben az anódot a fájó testrészhez érintjük, a katódot pedig valamelyik másik, közelben fekvő testrészhez.

A villanyáram keresztülhatol a beteg testrészen és az illető gyenge, finom vibrálást érez. A villanyozás sosem válik kellemetlenné, legfeljebb az áram be- vagy kikapcsolásán pillanatában, vagy az áram erősségének hirtelen emelése és csökkentése esetén érez az ember erősebb, bántóbb ütést. A kezelés ideje 8-10 percig tart.

Egészen más érzést okoz a szaggatott áram. A beteg testét számtalan apró lökés éri és ezeknek mindegyik izgatóan hat az izmokra. Azt az ütés, amelyet a beteg az egyenáram alkalmazásának esetén csupán az áramkör nyitásakor vagy csukásakor érez, a szaggatottnál másodpercenként többször lehet érezni.

Ebből származik az izgató, ingerlő hatás, amelyet a maszszázs bizonyos fajtáihoz lehet hasonlítani. Csak itt a masszírozást nem emberi kéz, hanem elektromosság végzi. A szaggatott - orvosi nyelven: farádos - áramot gyenge vagy béna izomzat erősítésére, új életre keltésére használják, alkalmazzák továbbá fáradtságnál, izomreumánál és neuraszténiánál.