Berlin, augusztus 9.
Egész Németország, sőt egész Európa és a világ izgalmas és feszült érdeklődése mellett folyt le vasárnap a porosz népszavazás, amely nemcsak a porosz tartományi gyülés föloszlatásáról döntött, hanem eldöntötte azt a kérdést is, hogy a szélsőséges jobb- és baloldali pártok olyan erőtöbbletre tettek-e szert, amely veszélyezteti a Brüning-kormány helyzetét és ezzel kockáztatja a külföldnek a német politikai viszonyok stabilitása felől való kedvező véleményét és Németország iránti bizalmát.

Ez a mérkőzés, amelyhez Hitlerék és Hugenbergék a kommunistákkal szövetkeztek, a szélsőséges pártok csunya vereségével végződött. Este 11 órakor hirdették ki a népszavazás eredményét, amelynek során 26.600.000 választásra jogosult polgár közül 9,593.328-an, vagyis a választóknak csupán 36.8 százaléka szavazott igennel.

A népszavazás Berlin külső képét alig változtatta meg, még a szavazóhelyiségek közelében sem mutatkozott az az élénkség, amely a birodalmi gyülést és tartománygyülési választásunkat olyan izgalmassá tette. A vasárnapra virradó éjszaka megjelentek ugyan Berlin utcáin a kommunisták hirhedt falmázoló csapatai és a házak falait óriási vörös fölirásokkal csufitották el.
A birodalmi lobogószövetség tagjai szombat este még egy utolsó fölvonulást akartak tartani, hogy tüntessenek a népszavazás ellen, természetesen a rendőrség ezt sem engedélyezte. A rendőrség hivatalos jelentése szerint este 8 óráig sehol nem került komolyabb rendzavarásra sor és a népszavazás nyugodtan folyt le.

Szombat estétől vasárnap estig összesen 56 örizetbevétel történt, kisebb rendőri kihágások miatt. A délutáni órákban a szavazóhelyiségek előtt kisebb csoportosulások voltak, acélsisakosok, nemzeti szocialisták, kommunisták kiváncsiskodva gyültek össze, hogy meggyőződjenek a népszavazásban való részvétel fokáról. A rendőrőrjáratok megjelenésére ezek a csoportosulások is megszüntek.

12.000 főnyi riadókészültségben levő rendőrlegénység sürü járőrökben cirkált az utcákon. Föltünő volt, hogy a munkásnegyedekben is nagy csönd honolt és a szavazóhelyiségek időnként egészen üresek voltak. Ebből arra következtetnek, hogy a kommunisták nem engedelmeskedtek a pártvezetőség parancsának és szintén tartózkodtak – legalább is legnagyobb részben - a népszavazásban való részvételtől.

A császári családnak Potsdamban lakó tagjai valamennyien leszavaztak. Elsőnek a volt trónörökös ment az urnák elé már reggel 8 órakor. A trónörökös már szombaton szavazólapot kért a maga részére. Eitel Frigyes és Oszkár hercegek a déli órákban mentek el szavazni.

A szükségrendeletek alapján minden propagandafölvonulása tilos volt, a szavazásoknál oly nagy szerepet játszó hangszórok sem müködtek, a házakat ezuttal nem lobogózták föl, a transzparensek sem hirdették a részletes eredményeket. Vasárnap kora délután csupán egyetlen botrány fordult elő, amelynek áldozatai külföldi ujságirók. Delmer és Nicholscl angol ujságirók, a londoni „Daily Express” berlini tudósítói a Köslingasseban levő szavazóhelyiség előtt fényképfölvételeket akartak készíteni. Kommunisták rájuktámadtak és a földre tiporták az ujságirókat, ugy, hogy mind a ketten megsebesültek.

Este 8 órakor ennél még sokkal sulyosabb események zavarták meg az utca rendjét. A kommunisták fellegvárában, a Bülowstrassen este 8 óra után valóságos csata kezdődött a kommunisták és a rendőrcsapatok között, amelynek számos halottja van. A kommunisták, a tilalom ellenére, nagyobb csoportokban gyülekeztek a „Bete Fahne” szerkesztőségi épülete előtt, hogy a részleges eredményeket megtudakolják. Ezeknek a részleges eredményeknek a közlését már szombaton előzetesen betiltották, éppen azért, mert sejtették, hogy ez alkalmat adhat összetüzésekre. A szerkesztőségi épület előtt összegyült kommunisták a rendőri fölszálításnak nem akartak eleget tenni és ahelyett, hogy szétoszoltak volna, lövéseket adtak le a rendőrökre. A rendőrség eleinte gumibotokkal akarja szétverni a tömeget, később azonban, amikor a szomszédos házak ablakaiból is lövések dördültek el, a rendőrök sortüzekkel válaszoltak. Este kilenc órakor még javában folyt a lövöldözés.

A rendőrigazgatóságról ujabb és ujabb rendőrcsapatokat vezényeltek ki a veszedelmes kommunistafészekbe. Este 10 órakor a rendőrigazgatóság hivatalos közleményt adott ki az összeütközésekről, amelyben az áll, hogy a kommunisták golyói két rendőrfölügyelőt megöltek és az összeütközésnél több kommunista is meghalt.

A népszavazás eredményének első összefoglaló és áttekinthető eredmény este 9 óra után vált közismertté. Eszerint 14.416.000 választói jogosultsággal rendelkező közül 4.769.000 jelent meg az urnák előtt és adta le „igen” szavazatát. Ez 34 %-os aránynak felel meg. Érdekes, hogy az egyes kerületek eredményének áttekintésénél a népszavazás hiveinek határozott részletsikerei voltak. Igy például Sollingenben sikerült 58 %-os szavazatarányt elérniök és a szavazatok több mint a felét sikerült összehozniok Naumburgban. Halleban és több más városban is. Kielben 50%-ot értek el a népszavazás hivei, Erfurtban, Schneidemühlében és Fernsburgban 46%-ot. Északwestfáliában pedig 30%-ot. Határozott kudarc érte a népszavazás hiveit Kölnben és Aachenben, ahol alig 16-17%-ot tudtak összehozni.

Este 10 órakor már 17.180.500 szavazót magába foglaló listát számoltak össze. Ezeken 6.113.300 esetben szavaztak „igen”-nel, ami 35.5 %-os aránynak felel meg. A végső eredmény, amely 11 órakor a népszavazást követő pártok bukását hozta meg, azt mutatja, hogy Hitlerék-Hugenbergék és a kommunisták 3.610.672 szavazattal kevesebbet kaptak, mint amennyire szükségünk lett volna a győzelemhez és 2,642.672 szavazattal kevesebbet, mint legutóbb a birodalmi gyülési választásokon.

A jobboldal a kommunistákat okolja a bukásért, amely nagy lehangoltságot kelt az egész nemzeti szocialista és német nacionalista táborban. Azt mondják, hogy a kommunisták a kiadott parancs ellenére csak igen csekély arányban vettek részt a népszavazáson és csupán egyes kerületekben volt észrevehető a kommunista szavazók tömeges fölvonulása. Különösen fáj a jobboldalnak a potsdami eredmény. Itt lakik ugyanis a német nemességnek és tisztikarnak zöme, amelynek komoly elemei azért tartották távol magukat az urnától, mert nem akartak a kommunistákkal együtt szavazni. A szociáldemokrácia és a centrum körében nagy megelégedést keltett a népszavazás kimenetele.

Hogy kormánykörök mennyire nyugodtan itélték meg a helyzetet, mutatja az, hogy a német kormánynak valamennyi Berlinben tartózkodó tagja kint volt délután a lóversenyen, ahol szinte tüntetően jelentek meg annak dokumentálására, hogy aggodalomra semmi okot nem látnak.

„A népszavazás eredménye szabaddá tette az utat Laval miniszterelnök számára Berlin felé!”
Páris, augusztus 8.
A porosz népszavazás eredményét a lapok kiadóhivatalainak nagy transzparensei közölték Páris lakosságával, amely meglepő érdeklődéssel és megkönnyebbüléssel vette tudomásul a szélső frakciók bukását. A Quai d’Orsayhez közelálló forrásból nyert értesülés szerint a népszavazás eredménye szabaddá tette az utat Laval miniszterelnök számára Berlin felé, miután a porosz népszavazás az egész francia közvéleményt remélhetőleg meggyőzi arról, hogy a német nép zöme, a polgárság széles, józan rétegei elutasítanak minden fölforgató törekvést és szilárdul kitartanak a kibékülés politikája mellett. Párisban számolnak azzal, hogy a Brünning-kormány helyzete is megszilárdult a népszavazás eredménye révén és a kancellár most már teljes eréllyel kísérelheti meg a kibontakozást, amelynek kulcsa Páris és Berlin kezében van.

„Európa politikai válságának mélypontján tulkerültünk!”
London, augusztus 9.
Bár az angol politika vezető személyiségei a hét végén Londontól távol töltik, a klubokban és a miniszteriumokban az angol politikának számos vezető embere várta feszült érdeklődéssel a porosz népszavazás eredményét. Angliában általában bizakodva néztek a népszavazás elé és biztosra vették, hogy a porosz választók tulnyomó többsége a kancellár és a miniszterek példája után indulva, nem fog az urnák előtt megjelenni. Az eredmény azonban a várakozásokat messze fölülmulta, amit politikai körök nagy örömmel fogadtak.

Remélik, hogy Franciaország méltányolni fogja a német népnek ezt a meggyőző gesztusát és lehetővé teszi, hogy a francia kormány most már komoly elhatározással kísérelje meg a német-francia viszonynak hosszu időre szóló állandó megjavítását.

Európa centrális problémája ezzel a megoldáshoz közelebb kerül és Londonban általában az a remény, hogy ezzel az európai politikai válság mélypontján tul kerülünk és lehetővé lesz a nagyhatalmak közös egyetértésével a kibontakozás utját megkeresni.