Berlin, augusztus 8.
Egy nappal a porosz népszavazás előtt. A város külső képén egyáltalán nem látszik az az izgalom, amely pedig kétségtelenül betölti most a lelkeket. Mindenki tudja, hogy az egész világ kiváncsi érdeklődéssel figyeli vasárnap a német helyzet kialakulását, mégis sokan le fognak szavazni, hogy a mai nyomorult élet miatti undornak, elkeseredésnek és forradalmi hangulatának kifejezést adjanak, fütyülve arra, hogy mi lesz holnapután, nem törődve a külföldi tőke esetleges ujabb visszavonulásával, krizissel vagy fölfordulással, mert nekik már minden mindegy. Hitler erre a tömegpszichózisra építi a küzdelem sorsát.

Neki a nyomor, a szükségrendeletek, fizetéscsökkentések, a leépítések, a baklövések mind komoly segítőtársi és a mai pénznélküli világban sokkal többet jelentő propagandaeszközök, mint tizezernyi plakát, amire már, sajnos, a Danat-bank elbukott vezérétől. Jakob Goldschmidtől egy fillért nem tudott kapni. Az elmult választás alkalmával, mult év szeptember 14-én, amikor a német nép 107 nemzeti szocialista képviselővel lepte meg a világot, százezernyi röpcédula, plakát és rengeteg teherautó dolgozott a hangulat megjavításáért, most mindebből alig látni valamit. Néhány szenvedélyes plakáton a szociáldemokraták, az állampárt arra hívja fel a közönséget, hogy a kommunista-náci Hugenberg - népszavazástól tartsa távol magát és terror esetén szavazzon nemmel, másutt olyan plakát virít, amely Hitler és Severing együttes arcképét hozza azzal a szöveggel, hogy „Elvtárs, ezek közül aztán egyikre se, hanem a vörös parlamentért. Szovjetporoszorországért szavazz igennel?” Végeredményben mégis csak találkoztuk a nácik a kommunistákkal és nem lehet tudni, hogy a hatalom megszerzése melyik pillanatban hozza őket össze végérvényesen. Egész Németország hangosan kacagott a Braun-kormány sajtóakcióján a népszavazás ellen.

2500 német lap első oldalán jött pénteken a porosz államkormány fölhívása és lesujtó kritikája a nácikról és kommunistákról és Hitler lapjainak épp ugy le kellett vastag betükkel közölniük a „Sajtónotverordnungot”, mint Hugenberg Scherl lapjainak, amelyek dultak-fultak mérgükben, vagy a Rote Fahne-nek, amely épp ugy reszket a betiltástól, mint Göbbels „Angriff-je. Hindenburgnak százával küldték a tiltakozó táviratokat és annyit sikerült is elérniök, hogy az elnök maga is mérges lett Braun miniszterelnök eljárása miatt és ennek a pártcélokra fölhasznált szükségrendeletnek a sürgős megváltoztatását kívánja. Hindenburg állásfoglalását persze erősen kihasználja az egész jobboldali sajtó, ugyanugy, mint ahogy a baloldaliak azt írják ökölnyi betűkkel, hogy Hindenburg nem megy a népszavazásra, tehát illő mindenkinek otthon maradni.

Egyébként a kormány megjelent sajtórendelete gyönge munka. Ahelyett, hogy azt írták volna benne, hogy egy sikerült vagy még egy félig-meddig sikerült népszavazás esetén még nagyobb lett a nyomor, még kevesebb lett a pénz, a munka, az életlehetőség: demokráciáról és a köztársaságról érzeleg a publikumnak. Ezek az érvek pedig ma már egyáltalán nem hatnak itt, vérre megy a dolog!

A porosz kormány nem tudott nagyobb demagóg lenni a harc előkészületei során, mint Hitler. Hugenberg és Tälmann, a kommunistavezér. Brüning rádiószózata után, amely ugyancsak meglehetősen vegyes érzelmeket váltott ki a berliniekből erőtlensége miatt, tegnap Hitler intézett egy utolsó fölhivást a porosz néphez. Ez a beszéd a fiatalságot és az öregeket egyformán izgatta, a szenvedélyeket erőteljesen fölkavarta és azzal végződött: Schlagt den Feind!

A kis Göbbels pedig táblás ház előtt beszélt a Sportpalastban ismert szelíd modorában, ugy, hogy egy egész rendőrezrednek kellett utána éjféltájban vigyázni a Potsdamerstrassei üzletekre.
1932-ben ugyis lejár a porosz Landtag mandátuma és igy a legnagyobb botorság ma, amikor a külföld bizalma és pénze nélkül itt föl kell fordulni minden életnek, ilyen demonstrációkkal lehetetlenné tenni Brüning rettenetes erőfeszítéseit. A német nép jelentős része – sajnos - már ezzel sem törődik.

13.5 millió szavazat szükséges a népszavazás győzelméhez. De 10 millió ugyanennyit árt.

Kinek lesz kedve aknákra épiteni? Németországra még rosszabb napok követkethetnek.

Vásárhelyi Gyula