Friedrich István pártja, a Keresztény Ellenzék a budapesti déli kerület választását megpeticionálta és teljes bizonyossággal számít arra, hogy a közigazgatási biróság helyt fog adni a panasznak.

Ezért a déli kerület Friedrich párti szervezetei elhatározták, hogy már most megkezdik a négy közigazgatási kerület ujjászervezését. E határozatukról vasárnap délben 200 tagu küldöttség értesített Friedrich Istvánt, aki a küldöttséget, amely folyton ujabb és ujabb csoportokkal nőtt, az Aranykéz-utcai párthelyiségben fogadta.

A küldöttség szónoka, Somlyódy István hangsulyozta, hogy a hazafias ellenzéki pártokra nagy hivatás vár most, amikor az uralkodói rendszer csődöt mond. A psichikai defétizmus annyira hatalmába ejti a dolgozó társadalmat, hogy ez ellen valamit tenni kell. Taps és éljenzés között Friedrich István kezdett beszélni, de percekig tartott, amig az ünneplés miatt szóhoz juthatott.

- Ha nem is volna a déli kerületben rövidesen uj választás - mondotta -, még akkor is kötelességünk, hogy e sulyos időkben rendületlen fegyelemmel összetartsunk. De biztosan számitunk arra, hogy a közigazgatási biróságnál meg fogjuk találni az elégtételt azért a hajmeresztő jogfosztásért, amellyel e kerület dolgozó polgárságának nagy részét elütötték polgári jógának a gyakorlásától.

- Készüljünk tehát az elkövetkezendő nehéz őszre, mégnehezebb télre és az uj választásra. Tiz év óta gördül a konszolidáció vonata az ezerszer beígért hajnal felé. A gondviselésadta nélkülözhetetlen és pótolhatatlan lustromos és decenniumos bölcseink retorikai trapézmutatványaikban virradatról, hajnalhasadásról, föltámadásról és a közeledő Slaraffiáról zengedeztek. Különösen a választások folyamán szorgoskodtak e téren a pártmonopólium igricei és regősei. Azt hirdették a kikiáltók, hogy azért van szüksége a vezérlőakaratnak nagy többségre, mert a választások után nagy gazdaságpolitikai és külpolitikai koncepcióinak a megvalósításához fog hozzáfogni. Nos és mi történt a választás után?

- A magas kormány meghuzta a vészféket és megállította a robogó vonatot. Kisült, hogy a rendszer föllobogózott és kipingált vonata nem a föltámadás felé halad, hanem veszélyes területek felé száguldoz. A konszolidáció diadalmas lobogója félárbocra csuszott le. A mozdonyveztők ugy meghuzták a vészféket, hogy nemcsak a rendszer diadalszekere roppant meg, hanem a gazdasági élet is megfeneklett. Sajnos, bekövetkezett, amit egy évtizede hirdettek önöknek. A konszolidáció pünkösdi királysága, a nagy majális, a magnum álomás, az egységes szüreti mulatság következményei lavinaszerüen ránkszakadnak.

- Papendekliből épült elefántcsonttornyok és kacsalábon forgó felhőkarcolók összebicsaklanak.
Mindennek kampec, amiről a rendszer győzelmi harsonái harsogtak. A hágai és párisi álgyőzelmek után azt hajtották reggeltől estig, hogy a pénzügyi szuverénitás pénzt, pénzt
és pénzt fog jelenteni. Addig dicsekedtek ezzel az eljövendő pénzzel, amig az ugy itthagyta az egész konszolidációt, mint Szent Pál az oláhokat. Meghuzták a vészféket. Mindenki megtántorodott, csak a stabil kabinetnek nem történi semmi baja a kandalló mellett. A gazdasági élet vonatai kezdenek megállani. Az összes szemaforok tilost jeleznek.

- Általános, egyenlő és titkos forgalmi szünet. Az egész országot vakációra küldik. A konszolidáció dicsőséges pályája most ebben az általános pocsolyaforgalomban kulminál. És erre az egész tohuvabohura mondják ők, az elhivatottak, hogy átmenet egy szebb jövőbe. Mostanáig tévedtek, ezentúl már okosabbak lesznek. Azt ígérik, hogy ezentúl jobb és biztosabb utakon fognak minket vezetni. Türelmet és bizalmat kérnek az országtól, amig azt szépen leépítik, amig mostanáig fölépítettek és az álmoskönyvből meg a kalendáriumból kibogozzák, hogy tulajdonképen mit kell tenniük a kapcák ilyen tragikus szorulta idején.

- Hát mi, Hölgyeim és Uraim, ennek a levizsgázott Optimista Rt.-nek egy fikarcnyi bizalmat sem vagyunk hajlandók nyujtani. De a pepecselésüket és hamleti tépelődéseinket sem tudjuk már türelemmel nézni. Odakiáltjuk nekik, hogy a kivételes hatalommal tessék már valamit elkezdeni, vagy a politikai Valhallába elvonulni!

Amire Friedrich befejezte beszédét, már egymás hátán szorongtak a polgárok a párthelyiségben, lehettek vagy négyszázan.