Irta: SENN OTTÓ dr., az Államvasutak elnökhelyettese 

A kereskedelmi kormánynak az országos harminchármas bizottsága elé terjesztett és ott elfogadott javaslatai az Államvasut jelen helyzetére és jövő fejlődésére döntő jelentőségűek. Nagyszabásu és az egész magyar gazdasági életet érintő reformokat hivott életre az elmult hetekben a törvényhozást helyettesítő harminchármas bizottság hozzájárulásával a kereskedelmi miniszter és bátran mondhatjuk, hogy ezzel új korszak nyílik a MÁV. történetében. 

Aki elfogulatlanul, a tények objektív ismeretében figyelte az elmult esztendőkben az Államvasút működését, forgalmi és üzleti eredményeit, megállapíthatta, hogy a MÁV. minden erejével, egész üzletpoltikájával segítségére kívánt lenni a magyar termelésnek, a belföldi piac zsugorodásával és a külföldi piacok kíméletlen versenyével küzdő mezőgazdaságnak, iparnak és a jövedelmeiben megfogyatkozott városi és vidéki fogyasztóközönségnek.

Az ellentétes érdekek méltányos összeegyeztetésének a gondolata jutott kifejezésre a MÁV. díjszabási intézkedésében és ezt a célt szolgálták azok a rendelkezések is, amelyekkel az Államvasút a haladó élet változó követelményeihez igyekezett idomítani forgalmi, díjszabási, adminisztrációs, szociális és egyéb berendezettséget. 

Számtalan akadállyal és nehézséggel kellett megbirkóznia a Magyar Királyi Államvasútnak ezen a téren. Anélkül, hogy a nehézségeket itt részletesen felsorolnám, csupán arra kívánok rámutatni, mennyire igaztalan és méltánytalan az a vád, amely bizonyos körök részéről öncélúsággal, kedvező üzleti eredmény erőszakolásával vádolta meg a MÁV-ot. Bátran állítható, hogy Magyarország közintézményei között egyetlen egy sincs, amely a maga szakmájában oly effektív pénzáldozatot hozott volna, mint a belföldi termelés és az áruértékesítés, valamint a személyforgalom fejlesztése és megkönnyítése érdekében az Államvasút.

Az áru-és személyforgalmi díjkedvezmények, az olcsó kiviteli és egyéb díjszabások révén előállott sok-millió pengős bevételi csökkenés minden érvnél vagy bizonyítéknál hatásosabban igazolja, hogy a MÁV. ezen a téren megtette a kötelességét. De a multtól teljesen függetlenül azok az intézkedések, amelyek a jövőben végre a törttarifák megszüntetésével a magyar vasútvonalakat egységes hálózattá formálják és lehetővé teszik az egész ország területén az egységes díjszámítás bevezetését, szintén a magyar gazdasági élet összességének a javát szolgálják és szintén a Magyar Királyi Államvasutaktól kívánnak további áldozatot. 

A MÁV-ra váró feladatok és problémák sorában említettem a szociális kérdést is. A magyar vasútasság az elmúlt évtizedben tanusított magatartásával örökre beírta a nevét a nemzet megpróbáltatásainak aranykönyvébe. Tudásban, fegyelemben, szakértelemben felveszi a mi vasútasságunk a versenyt a nagy nyugati nemzetek vasútas társadalmával, a kitartásban és az intézet érdekeinek valóban önzetlen, becsületes szolgálatával olyan teljesítményre tekinthet vissza ez a vasútasság, amely mindenki előtt, aki ismeri a viszonyokat, aki ismeri a MÁV. fizetési és előmeneteli viszonyait – igen nagy és igen magasan álló példa lesz és marad. 

Amikor a Magyar Királyi Államvasút a maga hatalmas szervezetével elindul, hogy a új korszakát munkálja, hogy új alapon, de a régi szellemben szolgálja gazdasági talpraállásunk eszméjét, akkor ez a vasútastársadalom nem kér mást, minthogy katonája lehessen a nemzetmentő munkának, harcosa a gazdasági feltámadásnak és végül részes lehessen a maga munkájának elismerését és a saját sorsának könnyebbé válását illetően e munka eredményében. A vasútastársadalomnak a multban, a jelenben és a jövőben kifejtett áldozatos munkájáért tartozik a társadalom azzal a megértéssel, elismeréssel és méltánylással, amely záloga kell, hogy legyen vasútasaink eljövendő jobb sorsának és a többi dolgozó, küzdő verejtékező magyar testvérrel együttesen való boldogulásának.