Hetvenötödik születésnapját Moszkvában üli meg ma Bernard Shaw, Európa leghíresebb szakállának, legélesebb nyelvének és legjobban megfizetett tollának tulajdonosa.

Vajjon milyen gondolatok futnak végig ezen a rendkívüli agyvelőn, miután néhány napot töltött az uj dogmák és babonák apostolainak és prófétáinak társaságában? Vajjon mit gondolt, amikor a merev és dermesztő Sztalinnal, a nagyképű és kellemetlen Litvinovval vagy a délceg és harcias Vorosilovval beszélgetett? Nem kérdezte – e magában, vajjon mi a különbség a nacionalista és kapitalista államférfiak és a szovjetállam nagyvezérei között?

Annyi bizonyos, hogy amikor egy szovjetujságíró megkérdezte, érzi – e, látja – e a különbséget a szovjetélet és a kapitalista világ között, csöndes mosollyal csak annyit felelt: Ehhez hosszabb ideig kellene Oroszországban tartózkodnom. Egyelőre nem látok semmiféle különbséget, csak azt, hogy több a szegény és nincsen gazdag ember.

A szocialista Shaw, az élet finom örömeinek prófétája, az egyéni szabadság, a korlátlan kritika és az emberi függetlenség bajnoka vajjon milyen gondolatokkal forog az egy nevezőre egyszerűsített orosz emberiség körében? Mit keres a szabad szó hőse a GPU birodalmában? Talán Csehov szellemének fölvillanó kísértetét, a keserű Gogol fanyar mosolyát, Dosztojevszkij komor tragikumát a holt lelkek seregének szürke hullámai fölött?