Az utóbbi évtizedek kémiai kutatása, annyi meddő kísérlet után, mélyreható jelentőségű eredményeket ígérő szívóssággal fordult a növényi és állati eredetű festékek felé.

Az élőlények testében végbemenő számos alapvető fontosságú biológiai folyamat kapcsolatos bizonyos festékekkel. Gondoljunk a zöld növények asszimilációjára a klorofillal, a lélekzésükre az anthocyánokkal, az állati szervezetek gázcseréjére a haemoglobinnal kapcsolatban.

A növényi klorofill, anthocyánok kémiai összetételének földerítése után, ami jórészt Willstätter nevéhez fűződik, sor került a vörösvérsejtek festőanyagára a haemoglobinra. A kémiai Nobel-díj 1930. évi nyertese, Fischer Hans, a müncheni műegyetem tanára mutatta ki. hogy a haemoglobin 96 % fehérjéből áll és csak 4 % a tulajdonképeni festőanyag, a hämatin.

Ennek a festéknek mesterséges előállítása is sikerült Fischer-nek. Eljárásában, ahelyett, hogy a vérfestőanyagot lebontotta volna, a már ismeretes alapanyagokból fokozatosan felépítette. Így jutott mindenekelőtt a vérfestékek egyszerűbb rokonaihoz porphyrinekhez, melyeket szintén mesterségesen állított elő és végül magához a vastartalmú hämatinhoz.

Hogy ennek a hämatinnak a lélekzési folyamatok lebonyolításában milyen fontos szerepe van, azt Warburg bizonyította be a lélekzés fermentuma körül végzett vizsgálataival. Fischer zseniális kutatásai így ismét közelebb hoztak bennünket az életfolyamatok mibenlétének megértéséhez.

Bábonyi Endre.