Még praktikusabb, mint a fekete kalap, amelynek már meg volt az a nagy előnye, hogy több ruhához is föl lehetett venni. Ezek a fehér, kis, simulékony sapkakalapok akár tíz színű ruhához is lehetségesek, anélkül, hogy megunná őket az ember. Egyáltalán fehér kabátok, kalapok, gallérok, kesztyűk, mellények az általános divat. Talán a sok friss fehérséggel akarják elhitetni magukkal az emberek, hogy nemcsak a tavasz, de a ragyogó, forró nyár is beköszöntött.

Igen divatosak a fehér félhosszu vagy rövid kabátok, amelyeket különböző ruhához viselnek. Megfordult a világ Párisban, hölgyeim. Csak röviddel ezelőtt képzelni sem lehetett mást, mint világos ruhát, legalább is szoknyát, ehhez pedig sötét kiskabátot. Most éppen fordítva: sötétkék ruhában fehér kabátot, barna mousseline ruhához a sárga mousseline kape, sőt barna csipkeruhához könnyű sárga csipkekabátot.

Ettől eltekintve, konzervatív párisi szokás szerint, a divatkép csak fekete, vagy legalább is fekete – fehér maradt. Európa egyetlen városára sem oly kötelező ez, mint Párisra, de ottan azután nincs föllebbezés ez ellen. Egyetlen egyszer vettem föl itthon megcsodált tavaszias zöld tweed kabátomat, mert ugy éreztem, hogy mindenki utánam fordul és ujjal mutogat rám.: ni – ni, mily rikító színt visel! Fekete kabátok az utcán fehér gallérral, igen sokszor fehér prémből készült egészen keskeny sálgallérral. A fekete könnyű selyem ruhán fehér csipke jabot vagy gallér. Estére fekete ruhák, sokszor ujra fölbukkannak a fekete, hízelgő taftstílruhák.

És még valami, mintha teljesen divatját multa volna: az alkohol. Igen kérem, narancslevet szürcsölgetnek, bárokban csak jus d’ orange rendeléseket hallani, alkohol nem divat már, az emberek limonádét, málnaszörpöt, de mindenekelőtt különös módon elkészített narancslevet isznak.