A dohányzás szenvedélyének rabja ma az emberiség. Kereken évi 1200 millió kg a világ dohányfogyasztása. Földünk lakossága 1900 millió, ebből felnőtt 1200 millió, tehát minden felnőttre évenként 1 kg dohány jut, ami igen tekintélyes mennyiség.

Egész könyvtárt összeírtak már a dohányzásnak az egészséget károsító hatásáról,1 anélkül azonban, hogy ezáltal csak valamennyire is sikerült volna a dohányzás szenvedélyét csökkenteni, sőt ellenkezőleg, a dohányzást mindinkább terjed, egyre növekszik a dohányzó férfiak és „nők” száma.

Az egészséges emberi szervezet éveken át elbírhatja a mérsékelt dohányzást, anélkül, hogy a dohányzás kellemetlen mérgező tünetei mutatkoznának; a baj ott van, hogy a dohányzók között kisebb számmal vannak azok, akik csak annyit szívnak, amennyi még nem jelent „visszaélést” a dohányzással és hogy azok is dohányoznak, kiknek megrongált egészségi állapotukra való tekintettel egyáltalában nem volna szabad dohányozni.

A dohányzás elleni küzdelemben egyedül csak úgy érhetünk célhoz, hogy megfelelő módokon igyekszünk a dohányzás mérgező hatosat a szervezetre, ha nem is megszüntetni, de legalább csökkenteni.

Dohányzáskor a füsttel kerülnek a mérgező anyagok a szervezetbe, tehát legelőször afelől kell tájékozódnunk, hogy milyen anyagokat tartalmaz a dohánynak beszívott, füstje. Dohányzáskor a dohány égése mellett végbemegy egy száraz desztillációs folyamat is, ami úgy jön létre, hogy az égő dohánnyal érintkező még nem égő dohány felmelegszik, aminek következtében a dohány illanó anyagai elpárolognak, más anyagai pedig bomlást szenvednek.

Ennek folytán olyan termékek keletkeznek, amelyek eredetileg a dohányban nincsenek meg. Az égő dohányon átszívott levegő magával ragadja a száraz desztilláció termékeit és így a dohányzáskor nemcsak a dohány égési termékei, hanem sok más egyéb anyag is belekerül a beszívott dohányfüsttel szervezetünkbe.

A dohányfüst kémiai összetételének a vizsgálatával már sokan 2 foglalkoztak és a dohányfüstben a következő légnemű, cseppfolyós és szilárd halmazállapotú anyagok jelenlétét mutatták ki:

Légneműek: széndioxid, szénmonoxid, ciánhidrogén, kénhidrogén, ammónia.

Cseppfolyósak: nikotin, piridin-bázisok. metilalkohol, vajsav, valeriánsav, nitrogénmentes piroolajok. zamatanyagok (tabakoresen, éterikus olajok).

Szilárdak: viaszok, gyanták (zamatanyagok), gyantasavak, pirokatehin, purinok, közelebbről nem ismert magas széntartalmú vegyületek (fuscin, kátrány, stb.).

A dohányfüstben szereplő anyagok között, mint erősen mérgező tulajdonságúak, a következők jönnek tekintetbe: szénmonoxid, ciánhidrogén, metilalkohol, piroolajok, piridin-bázisok és nikotin.

A mérgező hatás attól függ, hogy ezek a vegyületek milyen mennyiségben vannak a füstben.