Természetesen az idén is hagyományosan beborult az ég a svábhegyi verseny fölött, mint az előző években, amelyek tapasztalatain azonban okulva, a KMAC 20.000 pengőre bebiztosította az idei versenyt eső ellen. A 20.000 pengő akkor lett volna „jogerős”, ha délelőtt 11 óráig legalább 2 milliméter eső esett volna. Eső esett is, de csak 11 óra után és – nem volt 2 milliméter… (A biztosító intézet persze meteorológiai szakértőt küldött ki, hogy mérje a csapadékot.)

Az idei, a XI. svábhegyi verseny az idén különös jelentőséget kapott, - amint azt a megafon kijelentett – azáltal, hogy a nagy európai hegyiverseny pontszerző versenyévé avatták. Az útvonal a starttól a célig zsúfolva volt emberekkel, s maga a cél sátrakkal, pavilonokkal, tribünökkel, zászló guirlandokkal nagy autótáborral igen szép és mozgalmas képet nyújtott.

Tizenegy óra tájban érkezett meg Horthy kormányzó feleségével és Paulette lányával, valamint vejével, gróf Károlyi Istvánnal. Horthy jókedvű volt, vidáman beszélgetett lányával és vejével, a fogadtatásra megjelent urakkal s a páholy többi vendégeivel, közöttük hosszabb ideig Lazarszky lengyel ügyvivővel. A kormányzóné nagyon elegáns szürke kosztümöt viselt. Mindkettőjüket megéljenezték, amikor megérkeztek.

Valamivel tíz óra után kezdődött a verseny: a motorkerékpárok vég nélküli startolásával. A megafon egymásután jelentette a kibukásokat: Cmyralt, Zamecsniket, Geyert. Közben röpülőgép érkezik a pálya felé, - „itt van Kaszala” – mondják, majd még egy röpülő jön, egy biplán, ezek cirkálnak a pálya fölött.

Jelentik, hogy az utolsó motorkerékpár elindult. (A tribünökön egyébként nagyon kevés a hely, finom dámák, az olasz és osztrák vendégek nagy észe a földre terített köpenyeken ült, ahonnét viszont a rendőrök zavarták el őket, a végén leszek bátor megjegyezni, hogy nem a legudvariasabb hangon.) Willi Melichar, a híres osztrák motorbiciklista versenyző jön nagy iramban, mint utolsóelőtti motoros, közvetlenül a kormányzói páholy előtt bukik, de fölugrik és befut a néhány méterre levő célba.

Persze, 10-12 másodpercet vesztett a bukással. Jön az első hölgyversenyző: Szeniványi Kata, „Jön a Kata” – zúgják a ismerősök és Kata tényleg jön, de lassacskán, hét percen fölüli idővel.

Előzően fölbukik a 32-es motoros, szintén a kormányzói páholy előtti kanyarban, biztatják, hogy üljön újra a gépre, de int, hogy: „Mit csináljak, pechem volt!” s oldalt kilép a vehiculummal együtt a gyepre. Victor Strasser osztrák versenyző fogcsikorgatva vezeti kocsiját, a tribünelőtti kanyarban, ellenállhatatlanul komikus, az egész tribün nevet.

Most indultak már a nagy fiúk is. Borzachini jön igazán nagyon szépen, ideje 3 perc 37 másodperc. Arlottára és a jelenlévő olaszokra való tekintettel is lelkesen megtapsolják. Megafón szól: Burgaller elindult. Burgaller jön: ideje 3 perc, 25 másodperc, a megafon jelenti, hogy Burgaller ideje sportkocsi pályarekord. Taps.

Most Caracciola indulását jelentik. Gyönyörű ívben, teljes tempóban röpül be a célba: ideje 3, 21, 13. Burgaller pályarekordja pontosan 3 percig élt, már Caracciola a pályarekorder. (Szép fiú, magas, elegáns, mikor később elsétált a tribün előtt, a tribün szépei ugyancsak rajtafelejtették a szemüket.)

No de jön Stuck. „A hegyek királya” – zúgja a tribün. A megafon félpercenként jelent: Stuck elindult. Stuck átment az új útszakaszon. Stuck elhagyta Adalakot. Stuck elhagyta a mészárszéket – s már röpül is be a hófehér Austro Daimler, általános meglepetésre 2 másodperccel rosszabb idővel, mint Caracciola: 3, 23, 52 perces idővel.

Caracciola legyőzte a hegyek királyát.