Lelkében demokratikus volt és nem csinált titkot abból, hogy egyszerü iparos családból származik. Modorában közvetlen, inkább közlékeny, mint elzárkózó ember volt. A parlament folyosóján, az ujságirók közt, a miniszteri kihallgatásokon az embereket elbüvölte egyszerüségével. Jóformán csak annyi tekintélyt őrzött meg, amennyi a papi ruhának jár.

Nagyon természetes, hogy ahol megjelent, minden érdeklődés feléje fordult. Lesték szavait, mert hiszen a kormány „speaker”-je, aranyszavu szónoka volt. Magánbeszélgetésben is korlátlan ura volt a szónak, bár nem volt olyan ünnepies, mint szónoklataiban, sőt inkább valami természetes őszinteség, szókimondás jellemezte.

Ha valamit nem tudott vagy nem akart megcsinálni, ezt kereken megmondta. Nem tartozott a nagy igérők közé. Egyidőben – amint hire járt, egészségi okokból – nagy gyalogsétákat tett az utcán. Alakja népszerüvé lett a pesti utca előtt. Nagypréposti ruháját magyaros, uri eleganciával hordta és már messziről föltünt egyenes, fiatalos, csaknem karcsunak mondható testtartásával. A nyomor külső képeibe, ah, elég része volt a pesti utcán. De ő nem zárkózott el a szegények elől és sok nyomoruságos embernek szerencsenapja volt, ha véletlenül a miniszterrel találkozott.

Tudta, hogy ha arannyal telt zsákokat cipelnének mögötte, akkor is üres zsákokkal térne vissza a sok szegény ember közül. Tehát okos lett volna, ha begombolkodik állig, már csak sétája nyugalma érdekében is, de jó szive nem tudott ellenállni és ahol biztos szemmel fölismerte a nagy bajt, ott zsebébe nyult, vagy pedig gondoskodott róla, hogy nagyobb és komolyabb segitségben is részesüljön valamely nélkülöző család. Munkabirásáról, munkakedvéről legendák kerengtek és bizonyára sokan, amint halála hirét vették, arra gondoltak elsősorban, hogy sohase kimélte magát, sohase ment szabadságra. Az ujságiró jóléti intézmények bökezü pártfogót, sőt jóbarátot veszítenek benne.

Szeptember elejének forró napjaiban követ dobtak a népjóléti miniszter lakásának kapujába. Amikor Vass miniszter a dologról értesült, kissé keserün elmosolyodott és szólt:
- Hiába, én Krisztus tanitását tartom szemem előtt: aki téged kővel dob meg, dobd vissza – kenyérrel.

Sz. Gy.