Anglia óriásléghajója, az ,,R. 101.” Vasárnap hajnalban fölrobbant és porrá égett. 48 utasa, közöttük Lord Thomson légügyi miniszter meghalt, 7 utasa megmenekült.

A léghajó utolsó rádiójelentése1 óra 50 perckor: ,,Az utasok jó érzik magukat, lefeküdni készülnek…”
Az ,,R.101.” nyolcvan kilométernyire Páristól borzalmas orkánba került, amely egy dombhoz
vágta, gáztartályai fölrobbantak és a léghajó pillanatok alatt lángbaborul.

Elpusztultak a katasztrófában Sir Brancker, a léghajózási minisztérium marsallja, sok magasrangu repülőtiszt, Scott kapitány,a léghajó parancsoka és Irwing másodparancsok, de az ,,R.101.”pilótája, mérnőke, rádió-és navigációs tisztjei, szinte sértetlenül megmenekültek.

,,A nagy viharban a léghajó a szelek játéka lett!” mondja az ,,R 101.” megmenekültek mérnöke

A vasárnapra virradó éjszaka2 óra 8 perckor lezuhant a világ legnagyobb léghajója, az ,,R. 101.”:
fölrobbant, elégett és a lángtengerben 48 ember lelte halálát.

Az angol légi flottához tartozó ,,R. 101.” Szombaton 7 óra 30 perckor a cardingtoni légikikötőből történelmi nevezetességű utra tartolt India felé. Bois de Coutnmes fölött, Allone falucska mellett, 6 kilométernyire északra Beauvais városától történt a borzalmas szerencsétlenség. Az óriás léghajó 55 utasa közül 48 borzalmas tüzhalált halt és heten szenvedtek súlyos sérüléseket. Egyrészük azonban olyan szörnyű égett sebekkel került kórházba, hogy életben maradásukhoz alig van remény.

Az áldozatok között van Lord Thomson angol léghajózási miniszter is és az angol léghajózásnak a legjelentékenyebb vezető egyéniségei. A borzalmas szerencsétlenség okait mlg nem tudták megállapítani. Az óriás léghajó 1 óra 43 perckor érte el Beauvais határát és annak ellenére, hogy hátszele volt, az alig száz méteres magasságban alig jutott előre. Az,,R. 101.” Ekkor 25 kilométeres óránkénti sebeséggel haladt.

A nagy vihar többször földre nyomta az óriást, amelynek kétszer sikerült fölemelkednie, de harmadszor olyan hatalmas erővel ütődött a léghajó a földhöz, hogy a motorok, vagy a gáztartályok fölrobbantak, és néhány pillanat alatt lángokban állott az ,,R. ’101”. A tűz oltására gondolni sem lehetett, mert a hatalmas lángok és a füsttenger lehetetlenné tette az égő léghajó megközelítését. Az első holtesteket 3 óra 45 perckor huzták elő a még mindig égő léghajó roncsai alól. Hét borzalmasan megcsonkitott, csontig égett hulla került elő.

Vasárnap reggel 6 óra 45 perckor a roncsok alól előhúzott holttestek száma már 47 volt. Hét sebesültet szállítottak a kórházba. A borzalmas katasztrófa menkültjei jórészt a legénység soraiból kerültek ki.

A londoni léghajózási minisztérium rádióállomása a szombatesti start óta állandóan érintkezésben állott az „R. 101.” Rádióállomásával, amely tízpercenként adott jelentéseket.
Az utolsó jelentést a léghajó födélzetéről 1óra 50perckor rádiózták le, és ebben a szikratáviratban a léghajó poziciója két kilométernyire északra Beauvals városától volt. Ettől a perctől kezdve a légügyi minisztérium rádióállomása nem kapott semmiféle értesitést a léghajó födélzetéről.

A katasztrófa egyik megmenekültje, Lete hajómérnök a következőképen mondotta el a szerencsétlenség lefolyását:
- A lezuhanás időpontjában csaknem mindenki aludt a födélzeten. A nagy viharban a léghajó a szelek játéka lett és nem tudott előrejutni. A vihar ide-oda dobálta a léghajót és ez a küzdelem a vihar ellen két óráig tartott. A sürü köd és eső is hozzájárult ahhoz, hogy a léghajó vezetésefölötti uralmat elveszítették. Az óriáshajó állandóan lejjebb és lejjebb szorult, amig végül egy dombba ütközött. A gáztartályok fölrobbantak s pillanatok alatt minden lángba borult.

Érthetetlen, csodával határos, hogy élve csupán kisebb égési sebekkel meg tudtam menekülni a lángok közül.