Azokon a vidékeken, ahol a lakosság sűrűsége csekély, az utak építése mindig nagy nehézségbe ütközött. Különösen érezhető volt ez az amerikai Egyesült Államokban és Kanadában ahol az emberiség boldogulása a jó utaktól függött, de különösen a mult század közepe táján, a lakosság száma sokkal kisebb volt, hogysem a drága utak építésének költségeit elbírhatta volna.

Ez a magyarázata annak, hogy a gépekkel való útépítés is Amerikában vette kezdetét. Egészen új útépítési módok kerültek itt kivitelre, amelyeket rendkívüli olcsóságuk mellett aránylag jó használhatóságuk jellemez. Ezek az utak ú. n. földutak, melyek minden különleges építőanyag nélkül pusztán a talaj egyengetése révén készültek.

A módszer nem ismeretlen hazánkban sem, hiszen már régen mondják az a mi utainkra, hogy „sarat hánynak sárra és azt útnak nevezik”, a különbség azonban a két útépítési mód között az volt, hogy míg nálunk az építés kézi erővel történt, Amerikában gépeket igyekeztek erre a célra szerkeszteni.

A mult század derekán, amikor Amerikában a gazdasági fellendülés magával hozta, a nagy vasútvonaluk építését és utakkal hálózta be az addig járhatatlan vadont, rendkívüli elterjedésre tettek szert ezek az érdekes és igen alkalmas szerkezetek. Annál inkább figyelemre méltó ez, mert abban az időben még nem ismerték a robbanó motorokat és a szállítás és sok gépnek a meghajtását is állati erővel végezték.

Az állati energiaforrásnak költséges volta és aránylag kis mennyisége mellett az ilyen útépítő gépek megszerkesztése nem volt éppen könnyű feladat, mert a hajtóerővel ugyancsak takarékoskodniuk kellett. Mindamellett sikerült olyan gépeket szerkeszteniök, amelyek például lóvontatás mellett is igen jól használhatók és nagy munkák teljesítésére is képesek voltak.

Úgyszólván valamennyinek alapelve az eke működéséből indul ki azzal a különbséggel, hogy az ekevasat a szükséghez mérten jóval nagyobbra és szélesebbre készítették. A földet ekével felszántva, a megporhanyult földtömeget vagy ferdére állított terelőlemezekkel terelték oldalra, vagy pedig külön szalagos szállítószerkezettel vittek rendeltetési helyére.

A legegyszerűbb útépítő gép az volt, amelyet lovak vontattak és amely az útszélen haladva, a leszedett egyenetlenségek földtömegét az út közepére szállította. Ennek az eljárásnak az volt a célja, hogy az utat ily módon domborúvá képezzék, hogy az esővíz meg ne állhasson rajta. Az ilymódon elkészített utat azután ugyancsak lovakkal vontatott hengerrel lehengerelték és azzal az útépítés már be is volt fejezve.

Az ilyen földutak természetesen tartósság tekintetében meg sem közelítik a rendesen kiépített makadámutakat, előnyük azonban az, hogy gépi úton igen olcsón elkészíhetők. Tartósságuk rendszerint csak a száraz időszakokra korlátozódik és évenként újra helyre kell hozni azokat. A tavasszal elkészült út a nyári száraz hónapokon át egészen az őszi nagy esőzésekig jó állapotban marad és így lehetővé teszi a közlekedést még aránylag nehezebb járművek részére is.