A műselyem, az új iparág
A textiliparban kevés anyagról esik mostanában annyi szó, mint a műselyemről. Szakemberek előadásokat tartanak róla, a nagyközönségnek kiállításokon mutatják be különböző alkalmazásait és a divatkereskedésekben a felső tízezrek épp olyan lelkes vevői, mint a kevésbbé tehetősek.
Pedig a műselyem története alig 40 éves múltra tekinthet vissza. Igaz, hogy az angol Hooke Róbert már 1635-ben említ egy eljárást, mellyel enyvszerű oldatból selyemhez hasonló fonalat tud előállítani. De minthogy közelebbi adatokat nem közölt, eljárása feledésbe ment. Később, 1734-ben, Réaumur, a hőmérő feltalálója, próbált üvegszálakból selyemfényű szöveteket előállítani, de e kísérletek az üveg törékenysége miatt nem sikerültek.
A mai műselyemipar megalapítójául gróf Chardonnet Hilaire francia vegyészt tekinthetjük, ki 1884-ben szabadalmat nyert műselyemnek nitrocellulózból való előállítására és aki nevét Magyarországon is megörökítette a sárvári műselyemgyár felállításával.
Azóta rohamosan fejlődött ez az új iparág és az utolsó 25 év alatt valóságos diadalmenetben hódította meg a világot. Mai fejlettségéről a következő statisztikai adatok nyújtanak némi felvilágosítást.
Műselyem termelés 1000 kg-okban:
Év Mennyiség
1900 1000
1920 25.000
1905 5000
1925 70.000
1910 8000
1930 200.000 (becslés)
1915 13.500
Érdekes tünet, hogy a természetes selyem fogyasztása a műselyem térhódítása ellenére nem csökkent, hanem emelkedett, az 1914. évi 22 millió kg fogyasztásról az 1927. évi 47 millió kgra. Ezt azzal lehet magyarázni, hogy az olcsó műselyem a kevéssé tehetős rétegekkel is megkedveltette a selyemárúkat, míg a vagyonosabb társadalmi osztályok továbbra is az igazi selyemhez ragaszkodtak, sőt aránylagos olcsóbbodása és a könnyű szöveteknek kedvező divat miatt pamut és gyapjúárukkal szemben előnyben részesítettek.
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!