A régen letűnt tudományok egyikének, az asztrometeorológiának maradéka az a népben és a nem szakképzett közönségben élő téves hit, hogy főképen holdtöltekor időjárásváltozás áll be. A holdmeteorológia a kérdésének igazán nagy tudományos irodalma van.

A legkiválóbb kutatók beható elméleti vizsgálatai és hatalmas statisztikai bizonyító anyaga segítségével kimutatható volt az, hogy az esetleges egybeesések inkább a véletlen játékai. A néphit részben arra a közismert időjárási szabályra is visszavezethető, hogy holdudvarjelenségek alkalmával rövidesen eső várható (azaz időváltozás küszöbén állunk).

Ez tényleg így is van már Kr. e. 4000 évvel ismeretes volt, amint az a babilóniaiak egy agyagtáblácskáján meg van örökítve. De még ebben a vonatkozásban is csak nemleges szerepe van a Holdnak, mert hiszen a már meglévő vékonyabb (cirrus- vagy cirrostratus), vagy vastagabb (stratus) felhőket alkotó jégtűkön, vagy a vízcseppecskéken a holdfénynek elhajlása vagy megtörése hozza létre ezt a tüneményt és így biztos előjele a küszöbön álló időjárásváltozásnak.

Egyébként a Holdnak az időjárásváltozásra gyakorolt hatása csak több évezredes tévhitnek tekintendő, amelyet - sajnos - még napjainkban is megerősítenek a naptárak értelmetlen asztrometeorológiai időjárásjóslatai, mikor évszázadok óta közlik az ú. n. „Herschel szerint” vagy más alapon készült prognózisokat, amelyek ugyancsak a Holddal kapcsolatosak.

A holdhívők tábora mindenesetre azokból kerül ki, akik élethivatásuknál fogva sokat tartózkodnak a szabadban és így a természetnek jobb figyelői, de nincsenek meteorológiai alapismereteik. A hivatásos meteorológusok részéről valóban nem elfogultság az, amidőn a Holdnak az időjárásra gyakorolt befolyását tagadják, hanem ez lelkiismeretes kutatások eredményeiből leszűrt és általánosan elfogadott tudományos álláspont.

A Holdnak az időjárásra való befolyását háromféle vonatkozásban szokták tárgyalni: 1. a tömegvonzás; 2. a Hold hősugárzása és 3. az elektromos hatás. A tömegvonzásra főképpen a műveltebb közönség hivatkozik azzal az indokolással, hogy ha a Hold a tömegvonzás következtében a tengerekben rendszeres árapályjelenségeket hozhat létre, még nagyobb hatással lesz a könnyebb légkörre.

Itt éppen ebben az indokolásban van a hiba, amint arra több kutató, így Alt 2 is reámutat „Tudvalevőleg - mondja Alt - két testnek tömegvonzása a tömegükkel egyenes és a távolságuk négyzetével fordított arányban áll. A Hold és a földi légkör között fellépő tömegvonzóerő csak 1/352-ed része annak a vonzóerőnek, amelyet a Hold a Föld víztömegére gyakorol.

A tömegvonzásnak ez a hányadosa mindössze egy 0.0176 mm higanynyomással mérhető magas léghullámot tudna létesíteni, amely gyakorlatilag egyáltalán számba sem vehető és nem is mérhető. Tényleg van tehát a légtengerben egy minimális árapályjelenség, de ez elenyészően csekély azokhoz a változásokhoz képest, amelyeket a légtenger magasságában, illetőleg súlyában más okok idéznek elő.”