Egyik nagy párt sem lesz képes egyedül kormányt alakítani!- mondta Vaugoin kancellár egyik bizalmasa.

Föntjártam estefelé a kancellári hivatalban, amelynek kapui előtt hatalmas embercsoport verődött össze, amely az eredményeket leste. A kancellária lépcsőjén vidám jazz-zene ütötte meg a fülemet. A zene a kancellária sajtóirodájából jött, ahol hatalmas hangszórót állitottak föl, hogy azonnal fölvehessek az ország különböző részeiből érkező rádiójeleneseket. A kancellária hivatalnokai izgatottan jártak föl és alá, idegességüket a zene csak fokozta, de hiába, a rádiót nem lehet elhallgattatni.

Alkalmam volt egy kancellárhoz közelálló személyiséggel beszélni, aki a következőkben vázolta a politikai helyzetet:
- A végleges eredmények még hiányoznak, tiszta képünk a helyzetről még nem lehet. Egy azonban bizonyosnak látszik: egyik nagy párt sem lesz képes egyedül kormányt alakitani. Valószínű, hogy a szocialisták a parlamentnek relativ legerősebb pártját fogják alkotni, de a többi polgári pártokkal szemben nem lesznek kormányképesek. Az egyetlen meglepetést csak az hozhatja meg, ha a Landbund, amelynek viszonya a kereszténypárthoz, különösen pedig annak Heimwehr-szárnyához egyre jobban elmérgesedett, koalicióba lép a szocialistákkal. Az utóbbi napokban voltak is ilyesféle hiresztelések, amelyeket a Landbund vezetősége mindig megcáfolt, de a hiresztelések ennek ellenére is tartják magukat Ez azonban csak ugy képzelheti el, ha a Landbundnak a Schober-blokkban résztvevő csoportja is kiválik a blokkból, amelynek cégére alatt a választásokba indult és nyíltan szakit a fővezér polgári politikájával.

- Le fog mondani a kormány a választások után? – kérdezem.

- A kormánynak az alkotmány értelmében nem kell föltétlenül lemondania a választások után, bár eddig ez volt az általános szokás. Lehetséges, a Heimwher-miniszterek legutóbbi kijelentéseiből legalább is erre lehet következtetni, hogy ez most nem fog bekövetkezni. Vaugoin előreláthatóan tartani fogja provizórikus kabinetjét a parlament megnyitásáig, amelynek az alkotmány értelmében legkésőbb egy hónappal a választások után, tehát december 9-ig össze kell ülnie. Az is valószínű, hogy ha a Vaugoin-kormány le is mondana, Miklas elnök ismét Vaugoint bizná meg a kormányalakítással még az esetben is, ha keresztényszocialisták relative kisebbségben maradnának. Véglegesen megoldás persze csak a parlament összeülése után képzelhető el.

- Elképzelhető-e – kérdeztem – hogy Schober és Vaugoin megegyeznek egymással, miután a viszony köztük ennyire elmérgesedett?

- Meg kell, hogy egyezzenek egymással! Ha a koalició nem is jön létre a keresztényszocialisták és a Schober-blokk között, számitani lehet valami kooperációra vagy kollaborációra. Ez esetben Schober kívül maradna a kabineten és esetről-esetre döntene a felöl, hogy támogatja-e a kormány javaslatát vagy sem. Mivel a legnagyobb ellentét mégis csak a polgári pártok és a szociáldemokraták között van, valószinű, hogy Schober és Vaugoin meg fogják találni egymást. Ez a kollaboráció persze nem kényelmes módja a kormányzásnak, de ha más mód nincs, nem marad más hátra, ha fönn akarják tartani a parlamentáris rendszert.

- És fönn akarják tartani?

- Föltétlenül! Vaugoin el van szánra rá, hogy minden puccskísérletet letör. A kancellár föltétlenül az alkotmány alapján áll. A hadsereg legteljesebben megbizható és Vaugoin kezében van. A kormánynak olyan hatalom van a kezében, amellyel minden erőszakos megmozdulást csirájában eltud fojtani!

Egyed Zoltán