KIÁLLITÁSOK

Egy különös, majdnem mindenben a maga útján járó művésszel ismerkedünk meg, aki több mint húsz év óta festeget, sőt legújabban apró szobrocskákat is gyúr. Művészete, mellyel ilyen hosszú elvonultság után lép a nyilvánosság elé, a begubózottság nem is egy furcsaságát viseli magán, szinte ideges tartózkodást minden közkeletűnek látszó módtól és dologtól, és azt a gondos óvakodást is, nehogy valahonnét bármit tanuljon, ami különállásában veszélyeztetné.

Mokry-Mészáros legtöbbnyire praehisztórikusnak, vagy kozmikusnak elgondolt témákba öltözteti képzeletét, abban a hiszemben, hogy bennük könnyebben virágoztathatja ki misztikus és jelképes hajlandóságait.

Úgy fest, mintha egy régen eltünt nép gyermeke volna, nem törődik az arányokkal, a perspektívával, nincsenek árnyékai, nincsen tere és nincs levegője, sőt a színek önmagukban világító, vagy egymásra vonatkoztatott szépségeit is kerüli. Szörnyű lényeket, kígyókat, félelmesen fantasztikus vadállatokat léptet elénk, kihalt világokat támaszt fel, még pedig olyan ájtatosan, mintha valami őskori lelkiállapot fetisizmusa ébredt volna fel benne.

De naiv és mindig őszinte primitívsége egészen mégsem szabadulhat meg a mától és így nem annyira a megdöbbentő félelemnek, mint inkább egy más, különösségében szebb és szentebb világ után való sóvárgásnak megnyilvánulása, néhol azonban a kifejezésben való jókora bizonytalanságnak is. Inkább csak szándékaiban, mint azok sikerülésével meglepő. Sok képe elárulja, hogy a végső győzelem nem lett övé, a benne kavargó vágy nem vált meggyőző alakká, úgy hogy kompozíciói gyakran csak olyan, néha csak az öntudat alatt játszódó vajúdások, amelyek nem vezetnek szabaditó szüléshez.

De mindenesetre olyan művész, akire az érdekes jelző bízvást alkalmazható, amiben nem csekély kiemelés, de viszont elég korlátozás is rejlik. És hadd szolgáljunk legvégül egy szerény tanáccsal is: ezentúl ne próbálkozzék a mostaniakhoz hasonló nyugtalan keretekkel, mert a keretnek csak az a hivatása, hogy a képet a tapasztalati világtól szépen és nyugodtan elrekessze és nem az, hogy a kép motivumait oda is kivigye, vagy hogy jóval szembeötlőbb legyen, mint a kép maga.