Több hygiéniát kérünk a vasutakon!
Irta: Willheim Gusztáv ny. KSOD. főmérnök
A magyar vasutak technikai felszerelése és üzemvitele az utolsó évtizedben lényeges előrehaladást tud felmutatni. Ebbeli fejlődésünket a külföld is elismeri és méltatja. Van azonban a vasutüzemnek egy olyan területe, amelyen, sajnos, semminemü haladásról nem lehet beszámolni és ez a terület a vasutak hygiénikus és egészségügyi felszerelése.
Bármennyire kesztyüs kézzel is óhajtja az ember ezt a témát kezelni és gondosan kerülni akar minden olyan megállapitást, amely a vasúti intézmények érzékenységét sértheti, mégis meg kell állapitani, hogy ezen a téren még nagyon sok a tennivaló.
A magyarországi pályaudvarok mellékhelyiségei – beleértve Budapestet is – roppant primitiv állapotban vannak. Ez a megegyezés nemcsak magukra a berendezésekre, hanem azok karbantartására is vonatkozik. Nem akarunk itt párhuzamot vonni a németországi és angolországi viszonyokkal, ahol a pályaudvarok mellékhelyiségeinek berendezésére és karbantartására a legnagyobb gondot forditják, csupán azt óhajtanánk elérni, hogy Magyarországon is a jelenleginél jobb viszonyok uralkodjanak.
De nem is kell Angliába menni, hanem már közelebb, Németországban is olyan berendezéseket talál az ember, amelyek tökéletes harmóniában állanak a pályaudvarok nagystilü berendezésével. Ott kisebb városokban is talál az ember a pályaudvaron mosdóberendezéseket, amelyeket Magyarország fővárosában, a budapesti pályaudvarokon hiába keres. Néhány vidéhi pályaudvarunkon vannak ugyan ilyen mosdóberendezések, azonban ezek rendszerint egy borbélymühely sarkában leledzenek és a felszerelésük oly kezdetleges, a mosdásra szánt hely oly szük, hogy azokat kulturember nem szivesen használja.
Feltétlenül szükségesnek bizonyulna tehát, hogy ugy Budapest keleti, nyugati, déli, kelenföldi stb. pályaudvarain, mint a nagyaobb vidéki pályaudvarokon teljesen modern mosdóberendezéseket létesitsenek. Ha a vasutaknak nincsen pénzük ilyen berendezések létesitésére, akkor esetleg adják a mosdóhelyiségek üzemét magánvállalkozóknak, akik megfelelő minimális dij ellenében ezeket a közönség rendelkezésére bocsájtják.
Nem táplálunk olyan nagy igényeket ezen berendezések iránt, mint aminőket például a német vasutak nyujtanak a nagyobb pályaudvarokon, ahol nemcsak mosdó-, hanem fürdőberendezések is állanak a közönség rendelkezésére, ahol egy-egy mosdófülkében megtalál az utas mindent, ami az ut porának letisztitására szükséges, hideg, meleg vizet, szappant, törülközőt, tükröt, fésülködőeszközöket, sőt a karbantartó személyzet az utas ruháját is kikeféli és cipőit megtisztitja (egy-egy ilyen teljes rendbehozatal nem kerül többe mint 50 Pfennigbe, azaz 60 fillérbe), azonban ezen a téren a minimumot nálunk is megkivánhatjuk.
Teljesen hibás szokás, hogy a vasutak a téli erősebb hideg alkalmával a vonatok mosdófülkéiben és mellékhelyiségeiben nem nyujtanak vizet. E helyiségek viztartányai mindenütt füthetők és a mai állapot csak annak tulajdonitható, hogy a szerelvényeknek a végállomásokba való beérkezésekor meg akarják takaritani a viztartányok viztelenitésével és indulás előtt az ujratöltéssel járó munkát. Érthető ez, ha figyelembe vesszük, hogy a legtöbb ilyen fejállomás egyáltalán nincsen arra berendezve, hogy a vizutánpótlást gyorsan tudják eszközölni.
Ugyanezt a hátrányt sok külföldi állomáson is láthatjuk, igy például feltünhetett, hogy Brünnben a gyorsvonatoknál a vizutántöltés roppant kezdetleges módon történik. Ott podgyász-szállitó targoncára erősitenek egy vizeskádat és egy kézi szivattyut. Ezt a kezdetleges alkotmányt tolják kocsitól kocsiig és igy töltik utána az egyes kocsik tartányaiba a vizet. Kézenfekvő megoldás volna, hogy az állomási perron hosszában néhány vizcsap volna felszerelve és hosszabb gumitömlő segitségével történnék a vizpótlás.
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!