A rezgés alkalmával az elektromos töltés ide-oda vándorol a lemezek között. Azt az időt, amely alatt a felső lemez töltése visszakerül eredeti helyére, rezgésidőnek nevezzük (rövidítve: T). A rezgésidő alatt az áramerősség görbéje épp egy teljes hullámot ír le (6. ábrában A-nál megjelölve). Az 5. ábra egy fél rezgésidő alatt lejátszódó folyamatokat mutatta meg.

A rezgésidő többnyire rendkívül rövid idő, egy másodpercnek kicsiny törtrésze, ezért már egy másodperc alatt is rendkívül sokszor vándorol ide-oda a töltés két lemeze között. Az egy másodperc alatt végbemenő rezgések számát rezgésszámnak nevezik (rövidítve: n).

Minél nagyobb a kondenzátor kapacitása és minél nagyobb a tekercs önindukciója, annál hosszabb a rezgésidő, mert annál több töltésnek kell mindig átvándorolnia és annál inkább érvényesül a tekercsben haladó áram elektromos tehetetlensége. A rezgésidő kiszámítására a híres Thomson-féle képlet szolgál: T=0.0000199 .√ C.L.

Ha ebben a képletben a C kapacitást centiméterben és L önindukciót henryben helyettesítjük be, akkor megkapjuk T rezgésidőt másodpercben. Például C = 250 cm és L = 0.0000101, H-nél T = 0.000001 mp, tehát egy másodperc alatt 1,000.000 rezgés megy végbe. Az elektromágneses hullám. Az előző fejezetben a vezető belsejében lejátszódó folyamatokról volt szó, fontos jelenségek tapasztalhatók azonban a vezetőn kívül is.

A vezetőn lévő töltés távhatást fejt ki olymódon, hogy más elektromos töltéseket magához vonz, vagy eltaszít, ilyenkor azt mondjuk, hogy a testen kívül levő térben elektromos térerősség lép fel. Az elektromos áram ugyancsak hat távolba, ez a hatás abban nyilvánul meg, hogy apró mágneseket az áram maga körül köralakban akar elhelyezni.

Mivel ebben az esetben mágneseket mozdít el a térben fellépő erő, ezért itt mágneses térerőről beszélünk. A távolba való hatás legeredményesebb módját Faraday fedezte fel az indukció jelenségében. Ennek a jelenségnek az a lényege, hogy a vezetékben haladó áram erősségének megváltozása alkalmával á környező térben erők lépnek fel, mégpedig egyszerre kettő: elektromos térerő és mágneses térerő. Ezek a térerők csak addig lépnek fel, amíg a drótban haladó áram erőssége változik, állandóan egyforma áramerősségnél azonban nincsen indukció.

Változatlan erősségű egyenáramnak nincsen indukáló hatása. De fel kell lépni az indukciónak az elektromos rezgőkör közelében, mert az önindukciós tekercsben váltóáram halad. Tényleg észlelni is lehet a rezgőkör tekercse közelében indukáló hatást, de csak a tekercs közelében. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ha az áram a tekercs elülső oldalán balfelé halad, akkor ugyan abban a pillanatban a tekercs túlsó oldalán jobbfelé halad (4. ábra) és nagyobb távolságban a két ellentétes irányban haladó áramok hatása lerontja egymást.

Ennél a rezgőkörnél a berendezés kicsiny és mérete és tömött elrendezése következtében az indukció hatása csak közelben észlelhető. Nagy távolságra az olyan rezgőkör fog erős hatást kelteni, amelynek a méretei nagyok és amelynek az elrendezne nyitott.

Egy függőleges hosszu drót szerepelhet ilyen rezgőkör gyanánt; a rezgés alkalmával az elektromosság ebben fel és le fog vándorolni (7. ábra). Ennél a rezgőkörnél is eltér 90°-kal az áramerősség és feszültség fázisa.

Az ilyen rezgőkör neve nyílt rezgőkör, ellentétben az előbbivel, melyet zárt rezgőkörnek neveznek. A nyitott rezgőkör messzire is ki tud fejteni indukáló hatást, mert egy adott pillanatban az egész drót mentén mindenütt ugyanaz az áram iránya. A rádió leadóállomások antennája ilyen nyitott rezgőkör.