Picasso özvegy édesanyjától Barcelonában párizsi műkereskedők 1500 pezetáért kicsalták a világhírű festő négyszáz ifjukori rajzát, amelyek egy részeét 200.000 frankért értékesítették

A multheti nagyszabású képhamisítási ügy után, amelynek hullámai még egyáltalán nem simultak el, a párisi rendőrséget most egy másik nagyon izgalmas botrány foglalkoztatja, amelyek középpontjában mint kárvallott a modern piktura egyik világhíressége, maga Picasso áll.

A botrány többi hősei: egy szintén nagyon ismert nevű német festő, a Páris közelében, Neuillyben élő Edgard Dietz, továbbá egy nemrég elhunyt hires lengyel festőnek, Zaknak az özvegye, aki férje halála után Párisban mint képkereskedő vált ismertté.

Picasso, akinek képeiért ma százezreket fizetnek Párisban és a világpiacon, tegnap följelentést tett ügyvédje utján a rendőrfőnökségen, amelyben előadta, hogy Barcelonában lakó özvegy édesanyjánál néhány héttel ezelött megjelent két ismeretlen egyén, egy francia és egy spanyol, akik előadták, hogy nagyszabású életrajzi müvön dolgoznak, amelynek Picasso a hőse. Azzal a mesével, hogy a munka elkészítésénél föl akarják használni. Kicsalták az öregasszonytól Picassónak mintegy négyszáz ifjukori müvét és biztositékul 1500 pezetát adtak át a művész édesanyjának.

A négyszáz rajzzal aztán Párisba jöttek és itt Zakné és Dietz egyrészüket mintegy 400.000 frankért értékesítették. A két képkereskedőt ezért szélhámosságért és csalás cimén följelenti és kéri a még meglévő képek lefoglalását.

A följelentés alapján a rendőrség tegnap házkutatást tartott Zakné üzletében, ahol 50 rajzot, valamint Dietz Neuillyi lakásán, ahol mintegy 250 ilyen Picassótól származó fiatalkori rajzot talált.

Vagy 100 rajz időközben már elkelt, állítólag Németországban találtak vevőre. Picasso – mondotta ujságunk tudósítójának Zakné – most egy hete eljött az üzletembe, megnézte a rajzokat. Elismerte, hogy tényleg fiatalkori művei, sőt mély meghatottsággal könnyezve szemlélte azokat. A végén gratulált is nekem, hogy milyen jó vásárt csináltam a képekkel. Teljesen érthetetlen, ezért elöttem, hogy most váratlanul följelentéssel fordul ellenem és lefoglaltatja képeimet. A gyüjteményt egyébként először Gaspard berlini műkereskedőnek ajánlottam föl megvételre, majd Dietznek mutattam meg, aki néhány nappal utóbb 200.000 frankot fizetett ki a képek egy részéért.

Végül Dietz verziója szerint Picasso anyját állítólag a legnagyobb nyomorban hagyta sinylődni. Az öreg asszony aztán maga kinálta volna föl a müvész képeit 1500 pezetáért a két látogatónak. A vétel jogszerűségéhez szerinte szó sem fér. A nagy müvész, aki restelli, hogy most kiderül szükkeblűsége és akinek kereskedelmi érdekeit is érinti, hogy most egyszerre 400 képe kerül piacra, bosszúból tette meg följelentését.

Annyi bizonyos, hogy az ügynek még minden esetre olyan fejleményei lesznek, amely tekintettel Picassónak a müvészi világban elfoglalt előkelő helyére és világjelentőségére, joggal számíthatnak a párisi műgyüjtők és képkereskedők körén tulmenőleg a nagyközönség legnagyobb érdeklődésére.