Ötvenen vannak összesen. Ugyanaz az ötven szmoking és estélyi ruha, ugyanazok a férjek és ugyanazok a táncos fiatalemberek, a „gentleman-gigolok” egyébként tiszteletre méltó rohamcsapata, akik a friss trot vagy anda tangó hangjaira parkettre viszik a hölgyeket. A nagy ötvenek, the big fifty.

Akikről jegyzéket vezet a lokáltulajdonos s akik iránt titkos és diszkrét telefonszolgálat érdeklődik a pesti éjszakában, hogy ki s mikor s mennyi időre számithat reájuk. Hogy álmosak-e vagy jókedvűek, hogy nagy kimenőt tartanak vagy kicsit, hogy estélyi ruhában vannak-e, vagy csak egyszerü utcaiban, s hogy ehatározták-e, hogy éterem után mennek-e még lokálba is. S a portás alig csapta be utánuk a kocsi ajtaját s mondta be a lokálcimét, már rohan is a telefonhoz s jelenti, hogy X-ék pár percen belül érkeznek, heten vannak s a cechet valószinüleg föl fogják iratni - mert itt is föliratták…

Az előkelő közönség, a big fifty, természetesen csak finom helyekre jár, nevezetesen azokba, amelyek 1. kicsik, 2. amelyekben nincsenek görlök angazsálva. S megérkezik a társaság. A tulajdonos, vagy a manager már hajbokólva, az ajtóban fogadja őket, a páholy, vagy az asztal elkészitve, a pezsgő frissen behütve. S drinket nem érdemes inni, pláne, ha többen vannak, mert a drink éjszakai egységár öt pengő, s a pezsgőé csak tizenhat. Ehhez jön -ó, hát ehhez jön a cukrász, a hólabdás, a trafikos, a babás esetleg, aztán a feketekávé, a mandulás s a fizetésnél sorban áll négy pincér, akik mind oly odaadóan hemzsegtek az éj folyamán a társaság körül, hogy a külön borravalót kirédemeljék… S a vesszőfutás utolsó állomásai: a zene, a ruhatár, a portás. Tessék kiszámitani, hogy ez mibe kerül…

A lokáloknak abba a fajájába, amelyben angazsált görlök deritik kedvre a mulatni vágyó magyart, a big fifty legföljebb hajnal tájt, ha betéved, amikor már ugyis minden mindegy s föleg azért, mert a nekividámodott gentleman táncosok már egészen megvaditották a jelenlévő jukker családanyákat, hogy még ide és ide pedig okvetlenül elmegyünk. Ezeken a helyeken is természetesen müintézetekben, azzal a nagyon érzékeny különbséggel, hogy a müvésznők szerződésvesztéssel járó konzumálási kötelezetsége erősen érezhető az egyedülálló szalmaözvegy számla-végöszegén, -a müvésznöknek járó társalgási tisztelet dijról nem is beszélve.

Az ötveneket ugy dédelgetik tehát a pesti lokáltulajdonosok, ugy kezelik őket, mint a himes tojást. Ők maradtak meg a konjuktura nagy hegyen-völgyön lakodalmából, ezekre vigyázni kell, mert nélkülük végleg kialszik a régi szines, hires, vidám pesti éjszaka.(

A margitszigeti előkelő étterem, amely szombaton nyitott, fölismerve a helyzetet, éppen ezért már nyolc pengőért is ád egy üveg peszgőt és nem tesz különbséget éttermi és ár-árak között.)

De hát, így is, éppen csakhogy kinyit még valahogy a pesti éjszaka- a régi lump, a könnyelmü bohém megfakult, megöregedett: már röviddel éjfél után szuszog és liheg, mint egy asztmatikus öreg úr, hogy valahogy ébren tudjon maradni. A nagy mulatozások, a kivilágos kivirraditik való cigányozások, pezsgőzések? Mindez emlék, a multé csupán. Hiányoznak hozzá tizenhat közös huszárezred tisztjei (azok tudtak mulatni), hatvanhárom vármegye Pestre fölruccanó földbirtokosai, a setéskerskedelem belgrádi közvetitő közegei és a pesti bankok legendás eleganciáju s legendás könyelmüségü aranyifjai.

Na hiszen: ha egy pesti bankhivatalnok ma egy üveg pezsgőt bontana, másnap holtbiztosan rovancsost tartanának nála..Ezért csöndes minden a pesti éjszakában. S ezért kell végeredményben Pestinek hálásnak lennie az ötvenek iránt. Nélkülük letolthatnánk az utolsó csillárokat.