Páris, junius 28.
Közeledik julius 15-e, amikorra be kell érkeznie valamennyi válasznak Briand sokat emlegetett emlékiratára. Franciaország európai követei sorra szállingóznak haza beszámolni az állomáshelyükön tapasztalt igazi hangulatról, az illető ország sajtójának és politikai köreinek állásfoglalásáról Briand kezdeményezésével szemben. És sorban Briand elé járulnak az idegen hatalmak párisi követei, hogy vázlatban, jóeleve megmutassák neki a készülő válaszokat s megbeszéljék vele, hogyan lehetnek elhárítani a föltornyosuló nehézségeket, letompítani az ellentéteket.

A cél az, hogy a feleletek, végül is, mindenkit kielégítsenek… A diplomaták zavarban vannak. Hogy is ne, amikor annyi mindenfélére kell ügyelniök, annyiféle nehézséget, akadályt, ellentmondó igyekezetet, törekvést, energiát, érdeket kell leküzdeniök és összeegyeztetniök.

Anglia egyik magasrangu diplomatája pittoreszkképben igy foglalta össze, hogyan gondolkodik ezekről az ellentétes szempontokről:
- What is the matter?...
Briand azt szeretné, hogy a nyulat házasítsuk össze a harcsával. Nehéz lesz! De, ha váratlanul mégis létrejön ez a frigy, nem csodálom, ha maga Briand is szivesen perdül majd táncra a lakodalmon.

A válaszok kétségtelenül itt lesznek julius 15-ére, sőt még előbb is. Örömük lesz benne a gondolatolvasóknak és a keresztrejtvényfejtőknek! Talleyrand igazolva lesz: a szavak csakugyan a gondolatok elleplezésére szolgálnak. A konzultációra fölkért 27 kormány előreláthatóan versenyezni fog ugyan válaszokat adni, amelyekkel kezét semmiben meg nem köti, cselekvési szabadságát semmiben nem korlátozza, s ugyanakkor a tulajdon népe türelmetlenségét ki nem hivja, hanem dodonai szólamokkal egyformán elégíti ki az idealisták és békerajongók epekedését, csakugy, mint a harcra tüzelők türelmetlen vérmességét.

A békegalambnak olajágat adnak majd a csőrébe, de a háboru fáklyájára nem boritanak koppantót.

A béke érájának harangoznak majd elébe, de semmi akadálya, hogy ez a harangszó riasztó ritmusváltozással vészt ne kongasson a tocsin vad és ijesztő hangzürzavarával. Az összes válaszjegyzékek himnikus hangon a béke áldásait fogják zengeni, az európai államok együttmüködésének szükségességét hirdetik majd, csak éppen az előföltételeket lesz köztük tátongó ellentmondás; a szavak jelentése dolgában lesz olyan hajmeresztő kakofónia, mintha nem is egy általános európai békeműről lenne szó, hanem a Bábel-tornya építéséről.

Briand jól tudja, hogy a föltételek és előföltételek formájában éri majd a nagy gáncsvetés. Egy meghittje előtt a várható válaszokról így vélekedett.
- Montaige-nel tartok, aki szerint egy bölcs, ha csakugyan bölcs, többet tanul harminc bolondtól, mint harminc bolond tőle!

Európa vezetői egyelőre még szaporítani fogják a nehézségeket, holott a helyzet az, hogy minél több akadályt görditenek az európai megegyezés utjába, annál jobban dolgoznak a végső cél: a föderáció érdekében.

Briand memorandumában a főszempont a biztonság kérdése, az egyes államok mai birtokállományának, határainak megtartása és csak ezután jönnek a gazdasági szempontok, a vámleépítés és a föderáció. Brüning német kancellár már kijelentette, hogy Németország lelkesedik az európai kooperációért, de a gazdasági problémákat elébe teszi minden egyébnek. A megegyezés kiindulópontja, hogy Franciaországban drágább legyen a mainál az ipari termelés s ugyanakkor a német mezőgazdaság megtarthassa autonóm vámvédelmét.

Mussolini a békeszerződések revizióján akarta kezdeni!

Spanyolország üdvözli a francia iniciativát, csatlakozik is hozzá, csak éppen a délamerikai spanyol és portugál országokra való tekintettel kér magának külön cselekvési szabadságot. Anglia kenetes szavakkal fog felelni, de válasza valóságos értelmét már előre megadja a csatorna alatti alagut ujabb ötven esztendőre való elodázása. A kisántánt a biztonsági elméletből indulva ki, üdvözli majd Briand nagy gondolatát és, mint Lengyelország is, a föntartások ármádiájával és az ármádiák föntartásával csatlakozik majd hozzá.

De mindezen föltételek és előföltételek ellenére, a Quai d’Orsayn bizakodó a hangulat. Kedvező jelnek veszik a németek őszinte hajlandóságát a megegyezés és gazdasági kooperáció irányában. Mintha a német állásfoglalás lenne a próbaköve, a teherbiró kisérlete az egész briandi gondolatnak! Franciaországban és Németországban egyformán, ma jobboldali kormány van, amelynek kiegyenlítő tendenciáit a baloldali ellenzék csak erősítheti. Franciaország nem tagadja, hogy biztonsága hangoztatásával elsősorban a maga érdekeire gondol és hogy Briand mindenekelőtt francia politikát csinál.

Viszont a minél teljesebb biztonság érzése kétségtelenül inkább kedvez a békésen elkövekező revizióknak, mintsem ha a bizonytalanság érzése uralkodik a lelkeken és a nemzeteknek állig fegyverkezve kell en garde állniok a határokon. A Quai d’Orsay bizik benne, hogy őszre meg lesz az európai nagy konferencia és permanens tanács, amely a nehézkes Népszövetségnél fürgébben nyul majd bele Európa közös érdekeinek izgatásában.

Adorján Andor