Vasárnap délelőtt a Szabadság-téri országzászlótartó emlékműnél a trianoni béke tizedik évfordulója alkalmából a Társadalmi Egyesületek Szövetsége és az Országos Reviziós Liga országos tiltakozó nagygyülést rendeztek. A tizezernyi tömeg példás fegyelmezettséggel sorakozott föl a hatalmas térségen. A nagygyűlést Ilosvay Gusztáv ny. államtitkár, a TESZ társelnöke nyitotta meg. Majd Urmánczy Nándor lépett a lobogókkal, virágokkal és szőnyegekkel ékes emelvényre.

- Amikor a trianoni békét aláírták – mondotta - , nem vezették a magyar nemzetet bátor férfiak. Ma mindenütt pusztul a magyar, az elszakított területen éppen ugy, mint itthon a csonka hazában. Hangosan kell tiltakoznunk Trianon ellen, de ítéletet kell mondanunk a nagyhatalmak jelenlegi magatartása fölött is. A nagyhatalmak most már rájöttek a trianoni béke tarthatatlanságára és mégsem igyekeznek azon változtatni. Nem szabad ezt a nagy pört elodáznunk utódainkra, mert a történelem itélőszéke nem menthet föl bennünket a gyávaság és a kötelességszegés sulyos vádja alól.

A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Urmánczy Nándor fölolvasta a határozati javaslatot, amelyben a nagygyülés meghunyászkodás helyett erős, elszánt kormányzati irányt követel.

A nagygyülés a határozati javaslatot egyhangulag elfogadta, majd Lukács György mondott beszédet. Lukács György beszéde végén határozati javaslatot terjesztett a nagygyülés elé és azt inditványozza, hogy ezt a nagygyülés vezetősége haladéktalanul juttassa el a Népszövetséghez.
A Népszövetséghez eljuttatandó memorandum gondolatával a nagygyülés közönsége nem értett egyet, számos fölkiáltás és közbeszólás demonstrálta, hogy nem nagyon biznak a Népszövetségben.

Amire Ilosvay Gusztáv elnök néhány szóval megmagyarázta a hallgatóságnak, hogy meg kell tenni ezt a lépést, demonstrálni kell, hogy a törvényszabta határokon belül igyekszünk változtatni Magyarország sulyos helyzetén és ezért okvetlenül el kell jutnia a tiltakozó szónak a Népszövetség elé is. A nagygyülés ezután hozzájárul a memorandumhoz.

Eckhardt Tibor volt a következő szónok, aki Louchaur pesti előadásáról a következőket mondta:
- A gyilkos amerikai versennyel szemben kiváltkép az európai kis agrárállamok nem maradhatnak fönn, nem lesz módjuk rá, hogy terményeiket érteksíthessék. Másrészről – hangoztatta a francia politikus – hogy Európának szüksége van a politikai kibékülésre. Minden európai államnak az általános szolidaritás magaslatára kell emelkednie, közös szövetségbe tömörülnie, mert a jövő sulyosbodó gazdasági harcában csak nagy egységek, a nagy államalakulatok állhatják meg helyüket.

Kétségtelen, hogy ezek a javaslatok komoly helyről érkeztek, a megokolás is helytálló mert a folytonos megőrlő viszály helyett végre állandó békének kell lennie. A mi fölfogásunk szerint Magyarország csak akkor vehet részt szíve szerint a páneurópai szövetségben, ha jogos sérelmei reparáltatnak és jogos követelései kielégíttetnek.

Tagadnunk kell, hogy Magyarország már betöltötte a történelmi hivatását és a magyar nép kihalóban levő fajta, mert igenis élünk és élni akarunk, sőt merem mondani, a jövőben még nagyobb hivatás vár a magyarságra, mint az elmult évezredben.

Befejezésül Eckhardt Tibor fölolvasta annak a táviratnak a szövegét, amellyel indítványára a nagygyülés Rothermere lordot üdvözölte. 

Végül Eöttevényi Oliverné, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének, Magsay-Gaál Dénes az egyetemi ifjuság képviseletében, Petykó Árpád a magyar munkások nevében, Végh János pedig a magyar iparostársadalom megbízásából mondottak lelkesítő beszédeket.