A Nyugat írói és barátai szomorú örömmel olvashatták, hogy Osvát Ernőt a francia kormány a Becsületrend lovagjává avatta. A kitüntetést, amelyet, francia részről, már egy évvel ezelőtt kezdeményeztek s amely most kései díszként pirosodhat Páris halott szerelmesének sírján, Osvát és szükebb családja helyett nagy családja, a Nyugat köszöni meg.

Teheti ezt annál is inkább, mivelhogy ez a figyelmesség talán nem is annyira hallgatag szerkesztőnk személyének, a francia irodalom e rajongó barátjának, mint inkább működése, vagyis lapja humanista irányának szólhat.

Akit eddig, az életben és emlékünkben, fehér hajjal és dísztelen fekete kabátjában láttunk, arra most, Franciaországnak hála, s utólagos helyesbítéssel, a fekete kabáton egy kis piros sávval emlékezünk: tel qu'en lui-męme enfin l'éternité le change - úgy, amivé, mint kedves költője mondta, az örökkévalóság változtatja, egy parányi piros folttal, a szeretet s a szenvedés vércsöppjével a szíve felett. Az ily hagyomány kötelez: Osvát nemes európaisága lapjában él ma tovább s utódai az ő emlékével együtt e legszebb ideálját is istápolják...