Ma sírni és jajgatni szinte már kötelesség.
Ha két ember ma összetalálkozik és az egyik véletlenül nem sopánkodik, nem szörnyülködik, hogy meddig mehet ez így! – ha nem szidja a kormányt és minden elképzelhető okot nem okol a rossz gazdasági viszonyokért, – akkor ez az ember – gyanus.

Már annyira megszoktuk a folytonos kesergést, zúgolódást, hogy ebbe már teljesen beleéltük magunkat és anélkül, hogy keresnénk a kifelé vezető utat, lázasan bújjuk a lapokat és Bethlentől, Mussolinitől, különböző fő- és albizottsági döntésektől, legtöbbnyire nemzetközi riporterek játszi áprilisi tréfáitól várjuk a gazdasági élet jobbrafordulását.

Mi e lap hasábjain nem ajánlhatunk elixirt a bajba jutott ipar és kereskedelem egészségének helyreállítására. Hanem igenis ajánlhatunk módszert és követendő utat arra, hogy ez a már-már eltaposott keresztény kereskedő- és iparostársadalom újra feléledjen, újra levegőt és kedvet kapjon, munkához és keresethez jusson.

Nézzünk csak szét egy kissé!
A közszállítási hirdetményekben soha annyi kiírás nem volt, mint a mai rossz viszonyok között. A különböző intézmények, egyházi (keresztény) közületek és ezek által fenntartott intézetek anyagszükséglete évről-évre csak úgy megvan, mint azelőtt. Hogy hol a hiba, illetve a hibák hol vannak, erre egyenkint rámutatni, több e szerény cikk kereténél.

Egy dologra azonban, mint a mai helyzet főelőidézőjére, a kartellek bűnös tevékenységére rámutathatunk. Maradék-Magyarország maradék gazdasági életében ezek a vámszedők, ezek a fosztogatók. Hogy a kartelleket kik irányítják, azt mindenki tudja. Nem a keresztény gondolat és erkölcs, nem a keresztény emberek.

Ha tehát nem mi vagyunk, – aminthogy milliókat kiuzsorázó ördögi vállalkozásban nem is lehetünk soha, úgy ellene kell, hogy legyünk. És hogy lehetünk ellene?

Először is be kell látnunk kiuzsorázottságunkat. Észre kell vennünk azt, hogy fejős tehenei vagyunk a nemzetközi tőkének és kartelleknek, alakítsuk meg ez ellen a keresztény fogyasztók kartelljét, amelyhez nem kellenek autók és igazgatók, nem kell lárma és az a bizonyos nagykép, hanem szilárd elhatározás, igazi keresztény öntudat és talán néha egy kis elnézés, egy kis jóindulat és türelem azzal a küszködő, tőkeszegény keresztény iparossal és kereskedővel szemben, akit ha támogatni fogsz keresztény Testvérem, egész biztosan igen hamar felveszi a versenyt minden mással szemben, mert ipara egyet jelent nála a becsülettel, a tisztességgel.

Nem is kell mondanunk, hogy a K. I. O. SZ. tagjai a főváros legrégibb és legmegbízhatóbb iparosaiból kerülnek ki, akikhez bizalommal fordulhat minden keresztény fogyasztó, mert nem csalódhat. (A Szövetség központi irodája készséggel ajánl érdeklődésre tagjai sorából kiváló szakiparosokat.)

A keresztény fogyasztó keresztény kereskedőtől, iparostól vegyen.
Szomorúan kell látnunk, sajnos, elég gyakran, hogy olyan keresztény intézmény, melytől a keresztény ipar és kereskedelem joggal vár támogatást, nem a keresztény kereskedőtől vásárol, nem keresztény iparossal dolgoztat. Pedig ezzel ez az intézmény csak az önmaga létét rosszabbítja, mert ha elhullnak a mi gazdasági egyedeink, a nemzetközi tőke és az általa táplált szabadkőmívesség nem lesz irgalmas! Mi is tudunk jó munkát és jó árut szállítani. Tudunk mi is lelkiismeretesen és becsületesen dolgozni, olyan olcsón is, mint azok, akiknél nem a krisztusi erkölcs, hanem csak a pénz a legfőbb hatalom.

Mi tagok támogassuk egymást és rázzuk fel a keresztény fogyasztóközönséget, csináljuk meg lélekben a keresztény fogyasztók kartelljét és boldogulni fogunk.