A klór fehérítő tulajdonságát elsőnek a francia Berthollet próbálta ki. Megfigyelését közölte Watt-tal, a gőzgép első szerkesztőjével, aki 1787-ben a Mac-Gregor-féle textilgyárban, Glasgowban, alkalmazta. Ez a gyár klóros vízzel dolgozott.

Franciaországban, Párizs mellett, Javelle-ben alkalmazták először, mint fehérítőszert. Valamivel később Bonjour Valencieusben, Welter Lilieben és Décroisille Rouenben vezetik be. A javelle-i gyár rájött, hogy a klór jobban oldódik fahamu-oldatban és e lúg jobban fehérít, mint a klóros víz. Ez a lúg volt a híres „Eau de Javelle”. Míg a többi gyárak klórt, illetőleg klóros vizet használtak, a javelle-i gyár tehát alkáli-hipokloritot.

Ausztria-Magyarországba, a klóros vízzel való fehérítést a magyar báró Born Ignác vezette be. Ő új eljárást dolgozott ki, amelyet 20.000 frtért gróf Festetich György-nek adott el. A gróf azonban nem szorgalmazta a gyár felépítését, amiért Born 1790-ben egy osztrák ügyvédnek is eladta. Az ügyvéd, akit Almayer-nek hívtak, alkalmazásba vette, amiért Festetich perrel támadta meg. 1792-ben végül egyezséget kötnek és a fehérítőgyárat felépítik 1796-ban. Feldmühlben, Bécs közelében.

1798 június 23-án Charles Tennant Angliában szabadalmat kért klórmész gyártására. 6 Ő a drága hamuzsír helyett az olcsóbb oltott-meszet használta elnyelő folyadékul, éppen úgy, mint Kitaibel. Folyamodványát formai okokból elutasították, úgyhogy 1799 április 30-án új kérést kellett benyújtania. Erre a szabadalmat meg is kapta. Charles Tennant a klórmeszet 1798 óta ismerte. Kitaibel azonban 1795 óta. Kitaibel elsősége tehát kétségen kívül áll.

A klóros fehérítő anyagok gyártását nálunk elég korán megkezdték. Az első gyáros kis-enyicskei Rómer István7 gyógyszerész és bécsi gyáros volt, aki 1824-ben folyamodott privilégiumért. Ő alkálihipokloritot (chloratum alcalinorum) és klórmeszet (calcium muriaticorum) gyártott.

1831-ben új gyár alakult, amelyet Kis-Szécsei Szabó Pál rendezett be. Ez a gyár a klórmeszet chloretum calcis név alatt hozta forgalomba. A gyár hosszú ideig állott fenn, mert a helytartótanács aktái között 1832-ben, 1836-ban újra előfordul. 8 A felfedezés után harminc évvel tehát már klórmészgyárunk is volt, valószínűleg a 48-as szabadságharc leveretésével szűnt meg.

Kitaibel nemcsak felfedezte a klórmeszet, hanem ugyanakkor elsőnek használta textil- és viasz fehérítésre. Bár praktikus érzékű kémikus volt, gyakorlati értékesítésre nem gondolt, és kísérleteit nyilvánosságra sem hozta. Ma nem marad más hátra, mint a reklamálás. Kérdés, jár-e majd sikerrel?

Dr. Szathmáry László