A malmok és gabonakereskedelem köreiben nagy az elkeseredés

1930 | Július

A malomipar és a gabonakereskedők körében nagy megütközést keltett a pénzügyminiszternek a bolétavitában elhangzott nyilatkozata, amely a 26 pengőre stabilizált buzaár védelmében ugy szólt, hogy ugyis mindegy, milyen magasra stabilizálják a buza árát, mert a mai 20 pengős buzaár mellett is éppugy 39 pengő a nullásliszt ára, mint volt a 28 pengős buzánál.

Ennek a nyilatkozatnak az éle egyenesen a malmok és a kereskedők ellen irányul és nagyon alkalmas arra, hogy a liszt eddigi drágaságáért és további drágulásáért minden felelősséget a malmok és kereskedők nyakába varrjanak és az ellenük amugy is fölfokozott ellenséges hangulatot még jobban szitsák.

Szakértői körökben a pénzügyminiszternek ezt a nyilatkozatát a teljesen helytelen informáltságnak tulajdonitják. Szakemberek a rideg számok nyomán mutatják ki a pénzügyminiszter állitásának tarthatatlanságát. A buza ára ma átlagban 20 pengő, a nullás liszté pedig 39 pengő. Egy vagon buza ára tehát 2000 pengőbe kerül, amiből a kiőrlés után a malom kap 40% nullás lisztet, ami 39 pengővel számitva, 1560 pengőt, 10%-os 2-es lisztet, ami 36 pengővel 360 pengőt, 16% 4-es lisztet 30 pengővel 480 pengőt, 6%-os 6-os lisztet, ami 120 pengőt, 6%-os 7-est, 7 1/2 -es és 7 3/4 -es lisztet, ami 66 pengőt, 7%-os 8-as lisztet, ami 70 pengőt, 13%-os korpát, ami 8 pengőjével 104 pengőt tesz ki, összesen tehát egy vagon buza őrleményéből a malom kihoz 2760 pengő értéket.

Nézzük már most, hogy a 2000 pengő értékü vagon buzára micsoda költségei vannak a malomnak. A 2%-os buzahiány 40 pengő, a mérlegdij és kövezetvám költsége 20 pengő, az őrlési dijé 300 pengő, a zsákoké 100 pengő, a 2%-os forgalmi adó 54 pengő, az 1 %-os jutalék 27.60 pengő, a deleredere és az incasso 27.60 pengő, a kasszaskontó 40 pengő, a házhozszállitás 30 pengő, ugy, hogy egy vagon búza, amelynek lisztértéke 2760 pengő, a malomnak 2639.20 pengőjébe kerül.

A malom nyeresége ezek szerint 120.80 pengő. Ez a nyereség azonban bruttónyereség, amelyet még terhel a künlevőségek veszélyeztetett összege, az üzleti költség, az adók, az amortizáció, ugy, hogy a malom bruttó nyeresége nem több, mint 4%.

Amikor a buza ára a mai 20 helyett 28 pengő és a liszt ára mégis 39 pengő volt, akkor a takarmányárak voltak magasak. A korpa ára akkor a mai 8 pengő helyett 20-24 pengő között váltakozott, a 6-os liszté pedig a mai 20 helyett 30 pengő volt. A gazda tehát, aki 20-28 pengő helyett ma 18-20 pengőt kap buzájáért, 22-24 pengős korpa helyett 7-9 pengős korpát kap.

A magas takarmányárak pótolták tehát akkor a nulláslisztnél elszenvedett veszteségeket és ez a magyarázata annak, hogy a mai 20 pengős buzaárnál a liszt ára épp ugy 39 pengő, mint volt az akkori 28 pengős buzaárnál. A kereskedők, akiket a pénzügyminiszternek ez a nyilatkozata módfölött fölizgatott, azt mondják, hogy ilyen tarthatatlan állitásokat Wekerlének nem lett volna szabad bedobnia a közvéleménybe.

A másik megjegyzés, amely a legnagyobbfoku elkeseredést keltette a gabonakereskedelem körében, a miniszterelnöknek az a fenyegetésszerü kijelentése, hogy amennyiben a lisztárak emelkedni fognak, a lisztárakat maximálni fogja. A liszt forgalmi adójának 2%-ról 8%-ra való emelése automatikusan drágitja meg a lisztet 6%-kal és tehát nem a malmok lesznek okai, ha a liszt megdrágul, hanem az automatikusan emelkedő forgalmi adó.

A lisztárak emelkedésének ódiumát nem lehet sem a malmokra, sem a kereskedőkre háritani és ha a kormány a saját intézkedéseinek következtében megdrágult liszt árát még maximálni is akarja, akkor azt a látszatot akarja kelteni, mintha nem a forgalmi adó, hanem más tényezők okoznák a drágitást. Ennek az lesz a következménye, hogy a malmok le fogják állitani üzemeiket,mert 4%-os bruttó hasznon alul az üzemet föntartani nem lehet és egyetlen malomigazgató sem lesz hajlandó elviselni sem azt a vádat, hogy a lisztet megdrágitotta, sem azt, hogy a gondjaira bizott iparvállalatot tönkretette.

Kereskedőkörökben azt várják, hogy ugy Wekerle, mint a miniszterelnök nyilvánvaló tévedéseit, a bolétajavaslat felsőházi tárgyalásánál lesz alkalom földeriteni. Abból a végsőkig fokozott, elkeseredett hangulatból, amely a gabonakereskedők körében e nyilatkozatok folytán előállott, azt kell következtetni, hogy ha már a kormány visszatért is a kötött gazdálkodás kárhozatos rendszeréhez, a kereskedelem nem fogja türni, hogy annak ódiumát és a belőle előálló bajokért, főleg a drágulásért járó felelősséget ne a kormány viselje, hanem a kereskedők, akik az első pillanattól fogva figyelmeztették a kormányt ezekre a veszedelmekre.