A bánhidai erőmű belső és külső megvilágitása

1930 | Július

Irta: Willheim Gusztáv

A Magyar Dunántuli Villamossági r. t. bánhidai erőműve a villamossági szakmában az utóbbi évek egyik legnagyobb arányu létesitménye. Ennek a hatalmas műnek egy kis részéről, a világitási berendezésről óhajtunk az alábbiakban röviden beszámolni.

A világitástechnika mai fejlettsége mellett bő szakirodalom áll rendelkezésre, amely felöleli a világitással kapcsolatos összes szakkérdéseket. Ennek ellenére minden egyes feladat felmerülésekor külön mérlegelés tárgya, hogy az adott viszonyok között milyen megvilágitási erősségeket alkalmazzunk és ezeknek a megvilágitási erősségeknek az elérésére milyen megfelelő szerelvényeket válasszunk. A bánhidai erőűnél különösen sokféle kivánalom lépett fel, minthogy ebben a hatalmas üzemben a legkülönbözőbb munkahelyek megvilágitásáról volt szó.

A legkényesebb feladat a gépterem helyes megvilágitása volt.
Ennek a gépteremnek a főrésze 45 m hosszu, 24 m széles és a tetőszerkezet felfekvésének magassága 17 m. Ehhez a főrészhez vasbetonoszlopokkal elválasztva, még egy ugyancsak 45 m hosszu, 7 m széles és 17 m magas mellékszárny is csatlakozik.

A gépterem mennyezetét sötétszinü deszkázattal burkolták, mely visszaverődés szempontjából kedvezőtlen tényező. A rendelkezésre álló megvilágitási módok közül igy a közvetlen megvilágitás mellett kellett állást foglalni, azonban nem lehetett figyelmen kivül hagyni azt a megoldást sem, hogy a terem méreteinek kellő érvényesülése végett a mesterséges világitás egy részét a mennyezet felé is kellett irányitani.

Ezek a szempontok kizárták azt, hogy az ilyen géptermekben általában szokásos vasbádog mélysugárzókat alkalmazzák, mert az ilyen szerelvények alkalmazása mellett a mennyezet teljesen sötétben marad, bizonyos foku vakitást nem lehet elkerülni és végül az egyenletes megvilágitás elérése céljából a szerelvényeket sürün egymás mellett kellett volna felfüggeszteni.

A helyszinén a legkülönbözőbb szerelvényekkel végzett kisérletek azt eredményezték, hogy a gépterem megvilágitására az olyan üvegekkel biró szerelvények feleltek meg legjobban, amelyek felső opálüvegekkel és alsó selyemfényü üvegekkel birnak és igy közvetlen megvilágitást szolgáltatnak.

A gépterem részére 12 drb ilyen szerelvényre volt szükség.
Az egyes szerelvények 500-1500 wattig terjedő izzólámpák befogadására alkalmasak, azonban elegendőnek bizonyult, hogy csak 1000 wattos lámpákat használjanak és igy a gépterem megvilágitására 12 kw-ot forditottak. Ez a 12 szerelvény három csoportba van kapcsolva, ugy hogy például csökkentett éjszakai üzemnél az általános megvilágitás céljaira csupán 4 szerelvény marad bekapcsolva.

Egy-egy szerelvény hossza a felfüggesztő cső nélkül 80 cm, a legnagyobb átmérője 51 cm, sulya 9.5 kg. A teljes megvilágitott alapterület 1080 m˛, a megvilágitás erőssége 30 lux és a fogyasztott energia 11.11 w/m˛. A gépterem mellékszárnyában 6 ilyen szerelvényt alkalmaztak, ugyancsak egyenként 1000 wattos izzólámpákkal.

Az 1. sz. ábra a géptermet nappal, a 2. sz. ábra este, mesterséges megvilágitásnál, a 3. sz. ábra a gépház oldalszárnyát nappal, a 4. sz. ábra ugyanazt esti megvilágitásnál mutatja be, megjegyezve, hogy ezen utóbbi ábrán a szemlélőhöz legközelebb fekvő szerelvény, fényképészeti szempontból ki volt kapcsolva.

A gépház lelke az u. n. vezérlőhelyiség (Control-Board).
Ennek a helyiségnek a megvilágitása szintén meglehetős kényes feladat volt, mert itt nagy fényerőt kellett nyujtani, de tekintettel arra, hogy a müszerek nagy része üveg alatt van, ügyelni kellett a vakitásra és igy ebben a helyiségben csakis félig közvetett világitás jöhetett szóba.

A helyiség méretei 7.05 m hossz, 10.10 m szélesség és 6.30 magasság.
A világitótesteket a mennyezettől számitva 1 1/2 m magasságban függesztették fel és pedig fehér emailrudakra. A helyiség teljesen fehérre van festve, ugy, hogy a mennyezet, mint jól reflektáló felület, számitásba vehető.

Alkalmazásra került 8 drb szerelvény, amelyek hossza a felfüggesztés nélkül 51 cm, szélessége 32 cm, sulya 1.2 kg. Az alsó bura opálüveg, a felső selyemfényü üveg. A 8 szerelvényben egyenként 200 wattos izzólámpákat alkalmaztak, ugy hogy az összes felhasznált energia 1.6 kw volt. A teljes megvilágitott alapterület 71.20 m˛, az elért arányszám 22.47 w/m˛, a megvilágitás erőssége, a földtől számitott 1 m magasságban 85 lux (lásd 5. sz. ábrát).

Az u. n. 400 voltos kapcsolóhelyiség egy 25 m hosszu, 7.80 m széles és 3.10 m magas folyosó. A mennyezet vasbeton kereszttartókon nyugszik és a világitás helyes elosztása miatt kivánatos volt, hogy a világitótestek a gerendák alá nyuljanak.

Alkalmazásra került itt 12 drb ugyancsak félig közvetett megvilágitást nyujtó szerelvény teljesen olyan nagyságban, mint az előzőleg leirt vezérlőhelyiségben. A helyiséget megvilágitott állapotában a 6. sz. ábra tünteti fel. Ennél a fényképfelvételnél is kikapcsolták a szemlélőhöz legközelebb fekvő világitótestet.

A megvilágitott alapterület 195.0 m˛, a felhasznált energia 2.4 kw, az arányszám 12.31 w/m˛, a megvilágitás erőssége 75 lux.

Teljesen ujszerü megvilágitási módot alkalmaztak a szabadtéri transzformátorállomás megvilágitására. Itt azt a feltételt szabták, hogy ezt a transzformátorállomást ugy kell megvilágitani, hogy a magas feszültségü vezetékek között ne legyenek világitási vezetékek elhelyezve. Az egyetlen kinálkozó mód tehát az volt, hogy a transzformátorokat oldalról fényszórókkal világitsák meg. Ebből a célból a transzformátorállomás három oldalán 3-3 drb, egyenként 10-10 m magas vasszerkezetü oszlopot állitottak fel, amelyek mindegyikén egy-egy 1000 wattos izzólámpával táplált fényszóró került elhelyezésre.

Tekintettel arra, hogy a fényszórók az időjárás viszontagságainak és az erősen kéntartalmu füstgázok romboló hatásának ki vannak téve, másrészt a megvilágitási távolság 20 és 50 m között mozog, 42 cm átmérőjü emailreflektorok alkalmazása mellett döntöttek. A felhasznált energia mennyisége 9 kw, az elért megvilágitás 2.55 lux. A 7. sz. ábra nappal, a 8. sz. ábra esti megvilágitásnál mutatja be a szabadtéri transzformátorállomást.

A felsoroltakon kivül még számos egyéb helyiség megvilágitása is szóba került.
Igy a salaktér megvilágitására a továbbitó szalagok felett elhelyezett u. n. sorompóvilágitólámpákat alkalmazták. Ezek a zománcozott vasbádogból készült szerelvények 25-200 wattig terjedő lámpák befogadására alkalmasak, magasságuk 25, hosszuk 40, szélességük 29 cm és sulyuk 2 kg. A sorompóvilágitólámpák erre a célra kiválóan alkalmasnak bizonyultak, mert vakitásmentes fényt nyujtanak és azonkivül a falakon vas falikarokra felszerelve, a fényt ugyszólván teljes egészében az előttük haladó továbbitószalagra vetik.

A kazánház egyes emeleteinek a megvilágitására kisebb tipusu mélysugárzókat választottak, melyek 25-150 wattig terjedő izzólámpák befogadására alkalmasak, ezek a szerelvények 24 cm hosszuak, legnagyobb átmérőjük 22 cm és sulyuk 1.8 kg.

A szén- és salakszállitóberendezés felvonó hidjait oldalt kinyuló karokon elhelyezett sorompólámpákkal világitották meg.

A leirtakból látható, hogy ilyen hatalmas erőműnek a megvilágitása, amely célra közel 500 különböző szerelvényre van szükség, bonyolult feladat elé állitja a világitástechnikusokat és egyben biztonyságát szolgáltatja annak, hogy az ilyen különleges feladatok megoldása teljesen eltér a sablontól, hetekig tartó előtanulmányokat, próbákat és méréseket tesz szükségessé, amig minden egyes helyen megfelelő világitótestekkel el lehet érni a megkivánt megvilágitást.