Augosturas kis délamerikai városka lakói, rövidesen a város alapítása után, egy napon azon vették magukat észre, hogy a várostól délre hatalmas hadsereg áll. A lakosságot pánik lepte meg s menekülésre gondoltak, mert a vörös egyenruhás hadseregben észlelhető mozgalomból arra következtettek, hogy az indiánusok támadásra készülnek.

A tapasztaltabb emberek igyekeztek megnyugtatni a lakosságot, hogy semmi baj nem fenyegeti a várost, mert az, amit ők hadseregnek néznek, nem egyéb pirostollú gázlómadarak óriási seregénél, a nyugalom mégsem tudott helyreállani. Végül az ellenségnek vett népség egyszer csak nagy rajokban szárnyra kerekedett s az Orinocó folyam felé szállva, eltűnt. Csak ekkor nyugodott meg Augosturas naív lakossága.

A piros egyenruhás szárnyas hadsereg katonái flamingók voltak, gyönyörű, nagy gázlómadarak, melyek már másokat is megtévesztettek katonás csoportosulásaikkal, felállásukkal és díszmeneteléshez hasonló masírozásukkal. A szingalézek Indiában a flamingókat angol katonamadaraknak nevezik, míg Dél-Amerikában egyszerűen katonáknak hívják őket, a fenti tulajdonságaik miatt.

A melegégövi tengerek partjait, folyók torkolatait, nagy tavakat kedvelik, de Európa déli államaiban, Olaszországban, Spanyolországban is előfordulnak, hol rendszerint nagy csoportokban, messze az emberektől, valóban katonás rendben halászgatnak a sekély vízben, piros, rózsaszínű és fehér színükkel rendkívül módon emelvén a táj szépségeit. Pipacsokkal telehintett vetésre, emlékeztet a flamingótelep.

A hajnal istennője sem ölthet magára soha hímesebb színeket - irja Cletti, aki Korzikában gyönyörködött a flamingókban, - s náluknál Pästus rózsakertjei sem voltak ragyogóbbak. Néha úgy látszik, mintha piros téglákkal volna kirakva a part, máskor meg, mintha égő tündérrózsák úsznának a kék víz színén.

S amikor kiállított őreik, a vén hímek, melyek kinyújtott nyakkal figyelik a tájat s a távol messszeségben veszélyt sejtenek, harsány hangjukkal riadót fújnak, megelevenednek a piros téglák, a ragyogó virágok s mint megannyi rózsaszirom, vagy tűzcsóva libben fel kavarogva az egész társaság a levegőbe s csakhamar ékalakba sorakozva tűnik el láthatárról. Az ily látványt az ember sohasem felejtheti el.

Ez a gyönyörű tollazatú madár testalkotásában a szertelenségek képviselője. A gólyához hasonlít, de jóval nagyobb. Általában ember magasságú s hosszú, vékony lábaival, hasonló hosszúságú nyakával valóságos nyakigláb. Leginkább sekély vízben gázolva keresi eledelét, a apró viziállatokat, miket szinte komikusan ható görbült, lágy csőrével kacsamódra görgicsélve keresgél ki az iszapból. Azonban a mély víztől sem fél, mert lábujjai között úszóhártya van kifeszítve s legalább is oly ügyesen úszik, mint a lúd, vagy a kacsa.

Emberektől soha fel nem keresett, elhagyatott szigeteken a földön fészkel a flamingó. A fészkét iszapból építi s csúcsától megfosztott cukorsüveghez hasonlít, melynek tetején tányérszerű mélyedés van, itt hever az 1-3 hófehér tojás. Erre a fészekre, amely néha félméternél is magasabb, úgy ül a madár, mintha lovagolna rajta. A flamingók fészektelepe nagyon érdekes látvány.

Szanaszét száz-, esetleg ezerszámra emelkedik ki a földből a süvegalakú fészkek, néha seregesen egymás közvetlen szomszédságában, mindegyiken egy-egy flamingó piroslik, behúzott nyakkal Párjuk ez alatt halászik, vagy sajátságos helyzetekben őgyeleg, álldogál a fészek közelében.

A fiatal flamingó a kacsához hasonlít s mingyárt a tojásból való kibúvás után kitűnően tud úszni, de nemsokára járni s a vízben gázolni is megtanul, sokáig tart azonban, míg szárnyra kap. Csodálatos az a színváltozás, melyen a fiatalok átesnek. Az első évben szürkék. A második évben lassacskán fehéredni kezdenek s majdnem egészen fehérek lesznek. A harmadik évben kezdenek pirosodni, színük mindig élénkebb és szebb lesz, végül a negyedik évben érik el teljen színpompájukat. "

Ez a színváltozás is hozzátartozik azokhoz az érdekességekhez, melyek a flamingót az ember előtt oly nevezetessé teszik.

Fehér Jenő