A nyersgumi megismerése után meg több mint száz esztendő mult el, amíg gyakorlati felhasználása lendületet vehetett. Ez az időpont a nyersgumi vulkanizálásának felfedezésével kezdődött. A vulkanizálás a gumi felhasználhatósága előtt igen nagy területet nyitott meg, melynek nagyságát legjobban jellemzi az a kimutatás, mely szerint a világ gummifogyasztása most már 650.000 tonna évenkint.

A gumi fizikai tulajdonságai közül - gyakorlati szempontból - legfontosabb az, hogy jellegzetes kolloid. Feloldható különféle petróleumpárlatokban, benzolban és annak alkylszármazékaiban, mentanhaloidokban, szénkénegben. Fagypont körül csontkeménnyé válik, a víz forrpontja táján viaszlágyságú lesz. Mechanikai hatások (pl. gyúrás, hengerlés) alatt bizonyos fokig elveszíti rugalmasságát és képlékeny lesz.

Kémiai tulajdonságai közül gyakorlati szempontból az a legfontosabb, hogy a nyersgumi bizonyos feltételek mellett kénnel egyesül. Arra nézve, hogy ez kémiai vagy fizikai egyesülés-e, eltérőek a vélemények. A magam részéről kémiainak tartom. Ezt a folyamatot, mikor a nyersgumi a kénnel egyesül, a gyakorlatban vulkanizálásnak nevezzük. A kénnel egyesült, vagyis vulkanizált gumi tulajdonságai lényegesen eltérők a nyersgumiétól.

A gumiból kb. 2 ½ % kén lekötése mellett a rendkívül rugalmas és nyúlékony úgynevezett csúzligumit kapunk, 25 % kén lekötése esetén pedig kagylós törésű ebonit lesz. Egyébként e két véglet között a lekötött kén mennyiségének megfelelően, ugrás nélkül az összes közbeeső keménységet és rugalmasságot felveszi. A vulkanizált gumi az előbb említett oldószerekben már nem oldható, a hőmérséklet változására nem oly érzékeny és az oxigén roncsoló hatásának jobban ellenáll.

A kénnel való egyesülésnek, vagyis vulkanizálásnak a gyakorlatban három módját alkalmazzuk. A legrégibb eljárás, amelyet 1839-ben Charles Goodyear fedezett fel, lényegében abban áll, hogy a nyersgumit kénvirággal összegyúrjuk és azután 125-150 C°-ra melegítjük. Goodyear ezzel az eljárással vetette meg alapját a jelenlegi gumiiparnak, amely eddig az időpontig csak olyan termékeket tudott előállítani, melyek nyersguminak összes rossz tulajdonságait magukkal vitték a fogyasztókhoz.

Goodyear eljárása gyári titok volt és így tulajdonképen Hancocknak köszönhetjük, hogy e titok közkinccsé lett, mert 1843-ban ő fedezte föl másodszor ezt az eljárást, amelyet azután szabadalmaztatott is.