Ma kezdődik Genf. (Hága meg folyamatban.) Magyarország ügye egyszerre két külföldi piacon is. Hágában egyikén ama nemzetközi adhoc konferenciáknak, amelyek a világháboru óta rendszeresen, óraütéses pontossággal ismétlődnek és amelyek annyira emlékeztetnek a fatális-kritikus nagyköveti konferenciákra. Genf állandó fórum. Stabilizált európai közvélemény, háboru utáni intézmény. És mindkét helyen a homloktérben Magyarország ügye, ami távolról sem dekoratív mondat a régi publicisztika íze szerint, hanem valóság, kenyér. Kilókban kifejezhető liszt- és buzaporciók, tonnákban precizirozott szénmennyiségek, négyszögkilométerek ruhaszövetekben. Étel a családi asztalon, amely hol terül, hol üres, ruha a gyereknek, szén- és tüzláng egyformán a falusi kemencének a gyári kazánnak.

Munka vagy munkanélküliség a magyarnak. Hivatal vagy B-lista. Hága-Genf egyesített arbiterei nem kevesebbről döntenek, mint arról, hogy tudunk-e itt megélni, gyermekeket nevelni, élni, lenni ebben a Középeurópában, amelynek kicsit talán tulajdon érdeke is, hogy helyünkön ne támadjon a nincs feketesége, az elmult élet üres hidegsége.

Kettő az, amire telitett órában figyelmeztetni szeretnénk. Az egyik báró Korányi Frigyes attestuma, aki annak idején, mint magyar mandatárius, az angol reparációs bizottság vezető tagjától kapott kötelező ígéretet arra, hogy Magyarország 1943 után nem fog jóvátételt fizetni. Korányi ezt a tudomását deponálta és ezzel ez nemzetközi aktává lett. Olyanná, amely történelmien kötelezi Anglia történelmi gentlemanlikeségét. A gentlemanlikeség pedig korántsem jelent itt naiv utcai fantázia szerint holmi kaszinói kiválóságot. Nem! A gentlemanlikeség; becsület, a gentlemanlikeség az igazságosság, a gentlemanlikeség: etika. Anglia, amely győzőtársai testén is oly keserves nyomait tapasztalhatta a háborúnak, nem egyezhet bele, hogy egy ország hadisarcot fizessen huszonöt évvel a békekötésen tul is. Tehát még akkor is, amikor a háboru résztvevői már rég vagy a föld alatt fognak pihenni, vagy a föld színén fognak bandukolni mint veteránok.

Hiszen már ma is, a mai ifjúságban is, egy véteknélküli nemzedék szenved, hogyan gondolhatják hát, hogy azokat, akik 1943 után lesznek huszévesek, akik tehát most elemi iskolába járnak, már ma el lehet marasztalni mint nemzetközi alpereseket. Magyarország nem lehet egy századon át a világ alperese. Ez valóban ellenkeznék az angol nemzeti érzés hagyományos igazságosságával és hagyományos okosságával, amely aligha akarhatja Középeurópa testébe föltálalni a Balkánt.

A másik: az a Bethlen-kormány odakint Hágában és odakint Genfben, a Bethlen-kormány alatt az egész hága-genfi történelmi sejourja alatt nem egy párt, hanem az egész ország kormánya és képviselője is. Kicsi és nagy, szegény és gazdag, osztályra, felekezetre, pártállásra való tekintet nélkül, most minden magyar találkozik a hága-genfi emisszáriusokban, akik most valóban mindnyájunk védőügyvédei két illusztris és semmképen le nem becsülhető fórum előtt. Zászlók és kalapok lengetése nélkül, néma várakozással kisérjük ezeket a férfiakat. Lessük szavukat, ügyeljük gesztusukat és várjuk az eredményeket, amiket haza kell hozniok. Kell! Pártot nem bontva, pártot nem ütve, érces hallgatással várjuk haza őket és kezükben az eredményt.