(Éppen azért a Ťműkedvelőť szót csak így, macskakörmök közt lehet velük kapcsolatban leírni.) Színtiszta magyar népművészet az, amit produkálnak, Ők maguk pedig a nép legigazibb művészei közül valók. Édestestvérei azoknak a falusi míveseknek, akiknek faragóbicskája ékes ornamentikát szerez a tükörfákra s akiknek hímzőtűje alól keleti pompájú Ťírottť kendők, kalotaszegi varrottasok kerülnek ki. Alakos játékot játszó, teremtő rokonai a névtelen népdalköltőknek.

Mennyire érzik ezek az egyszerű emberek a mesét, amelyet csak az abszolút játék fejezhet ki magától értetődően. Sejtelmük sincs a színpad teoretikus tudományáról a színjátszás különböző Ťiskoláirólť, mégis, milyen csalhatatlan biztonsággal, instinktíve idézik a szinpad lelkét. Mint a gyermekek, akik mind született szinészek. S olyan közvetlen frisseséggel, mintha ők találták volna fel a szinpadot vagy a szinjátszást.

Nem utánoznak senkit és semmit. Ha valami elcsépelt népszinművet játszanának azt nyilván maguk is Ťmegjátszanákť. Ez a naiv-szép Háry-történet azonban egy velük. Az övék. Semmi realizmust nem éreznek, nem éreztetnek mögötte s mégis, micsoda természetesség melegedik minden szavukban, minden mozdulatukban. Mesét jelenítenek elénk - a maguk mulatságára. És éppen ez a szép, ez az igazi. Játszanak, de a játékban önön életüket élik. Ebben a különös kettősségben benne van a szinjátszás örök paradoxona és ősi rejtelme, amely bizonyos ponton túl már elemezhetetlen.

Ők maguk nem is sejtik: milyen veszedelmesen nehéz művészi feladatokat oldanak meg - játszva. Emlékeztetnek az ismert paraszt-festőre, Benedek Péterre, akinek első, érintetlen korszakában festett képei ugyanilyen ösztönös művészet megnyilatkozásai voltak. De még inkább a Mikszáth híres hályogoperáló, falusi kovácsára, aki szinte minden nézőjüknek kikerülhetetlenül eszébe jutott. A Ťtanításť vagy Ťfinomításť csak játékuk hamvát törölné le. Szerencsére, hivatott vezetőjük, Paulini Béla részéről semmi ilyen veszedelem nem fenyeget.

Hiszen ő Ťhozta kiť őket, amiért méltán tarthat számot a hálára és elismerésre. Párnapi pesti vendégszereplés után a kis csákvári társulat hazament - disznót ölni, karácsonyt ünnepelni. De újév multán turnéra indul s a vidéknek is bemutatja az igazi Háry Jánost, ezt a páratlanul ízes magyar specialitást, amelyben olyan etnográfiai és népművészeti értékek vannak, akár az oberammergaui passió-játékok világhírű produkciójában.