Tamás-galéria

Halápy János önmaga is jól érzi azt az átalakulást, mely alkotásmódjában nemrég bekövetkezett, mert képei tárgymutatójában két részre osztja termését. A régebbiben a maga előtt látott természet némiképen még megkötötte képzeletét. Mély benyomásokat szolgáltatott neki, amelyek futólagos feljegyzéseiben későbbi kifejlődése már adva volt, mert ezek a rajzszerű vízfestményei is jócskán elvonatkoznak az optikai képtől, rendszerint csak egy-egy kiemelt és felfokozott vonását emelik ki a postimpresszionisták modorában.

- Az utolsó két évben azonban a képzelet játékai teljesen úrrá lettek Halápy ábrázolásain. Emlékeire fantasztikus viziók fátyolát borítja. Ezek bevonják és teljesen átalakítják egykori benyomásait, amelyek lassan úsznak és felszínre szeretnének jutni, - de mégsem tudnak ama mély és homályos, néha földöntúli szinekben csillogó vizekből, ahol súlyukat és térfogatukat veszítve lebegnek. Egy kissé elmosódottan, tétován, a nézőt nem mindig együttérzésre késztetve.

De gyakran finoman csalogatva, olyan szellemes játékokkal, melyek nem szolgáltatnak mélyebb élményeket, nem vésődnek be erősebben az emlékezetbe, de futólagosan mégis kellemesen foglalkoztatják a szemlélőt.

Gádor István groteszk kerámiáit állítja ki, melyek eddig már ismert formái között alakultak ki. Ismét pompás technikai készséggel adja tréfásan fintorgató, torzító hajlamait, amelyek különösen apróbb terjedelmű szobrocskáin válnak be és leginkább az állatábrázolásokon. Ha nagyobb méretekkel próbálkozik, jóval erőtlenebb, de a kicsinyeken kiváló. Itt szinte virtuóz módon ajándékozza hol keserü, hol teliszájú humorát, sőt néha van benne valami démoniság is, amely tréfa formájába burkolja az élet nagyságát.