A magyar könyvművészet

1930 | Január

A művészi könyv majd olyan megbízható mértéke a magasabbrendű műveltségnek, mint a közmondásos szappan az alsóbbrendűnek. Művészi könyvek dolgában elég szegényül vagyunk. Annál nagyobb szégyen ez, mert nem hozzávaló tehetségek híján jutottunk ennyire.

Már a háború előtt megmutatta két vidéki nyomdánk, hogy művészi ízléssel és kellő szaktudással szerény körülmények között is mire lehet menni. Példájukat, sajnos, nem követték a főváros nyomdái. Sőt éppen a legnagyobb nyomdai és kiadóvállalatok nyomták le a művészi könyv szintjét.

Ilyen körülmények között a csöndesen és visszavonultan működő Magyar Bibliophil Társaság dícséretes tettre vállalkozott, amikor elhatározta, hogy a könyvtermésből évről évre kiválasztja a művészi megjelenésre legkülönb darabokat és kiadójukat oklevéllel tünteti ki. Ez a nyilvános megkülönböztetés talán fölébreszti nagy kiadóinkban az elaludt önérzetet és ambíciót és talán újra megfontolják majd, hogy még a tömegével ontott könyv külső megjelenését is nem lehetne-e némi művészettel megnemesíteni.

Első díjosztását a Magyar Bibliophil Társaság a magyar könyvnek nem a legszerencsésebb esztendejében kezdte meg. Kevés volt a számbajöhető művészi könyv s a legkülönbeket közülök is csak némi megalkuvással sikerült kiválogatnia. Bizonyára megalkuvás volt a körülményekkel az, hogy Rexa Dezső "Pestre" című művét a megkülönböztetendők közé sorozta. Ez az impozáns könyv (a Székesfővárosi nyomda a nyomtatója) Kazinczy Ferencnek az egykorú Pestről készült érdekes feljegyzéseit tartalmazza s ezt a szöveget Rexa gazdag egykorú képanyaggal tette még érdekesebbé.

A könyvet ezzel két részre osztotta s a két részhez hozzácsatolta harmadiknak a maga jegyzeteit. A baj az, hogy nem sikerült tipogáfiai egységbe foglalni ezt a háromféle elemet. Kazinczy szövegének ízléses a tipográfiai elrendezése; jóval kevésbé az a két hasábra tördelt jegyzeteké. A krétás papirosra nyomtatott képek végül teljessé teszik a könyv hibrid hatását.

Igazi érdemet jutalmaztak azonban bibliofiljeink Török Sophie verseskötetének ("Asszony a karosszékben" - Nyugat-kiadás) kitüntetésével. Ezt a könyvet olyan nyomda készítette (Hungária-nyomda), amely művészi hatásra eddigi kiadványaival nem igen törekedett. Egy arra való művészi ízlésű és gyakorlati emberének - Kner Albertnek - keze alatt kapott művészi alakot ez a könyv.

A papiros megválasztása és a szedés ízléses elrendezése egymagában is megérdemelte volna a dícséretet. De a döntő mégis Kozma Lajos művészi könyvdísze lehetett. Ez a kitünő művészünk nagy kedvvel, fantáziával, ötletességgel és mindezeken felül biztos tipográfiai érzékkel illusztrálta a kötetet, ólomba vésett, fametszethatású kis rajzokkal. Bizonyos, hogy ezzel a könyvvel 1929 egyik legszebb könyvművészeti alkotását érte az elismerés.

A gyomai Kner-nyomdát természetesen lehetetlen volt mellőzni, mikor művészi könyvről kellett dönteni. Bár ebben az esztendőben aránylag szerény volt a nyomda produkciója - hat füzetnyi svéd novella -, a vékony és olcsó füzetek tanulságos leckéül szolgálhatnak nagy kiadóvállalatainknak arra, hogy a tömegtermelést hogyan lehet egyszerű eszközökkel megnemesíteni. A Kner-nyomda még leghétköznapibb nyomtatványaiban sem mond le a művészet kvalitásairól.

Valóban szép könyv jutott elismeréshez Szitnyai Zoltán "Az ég - a tó" című kötetével is. Ennek a könyvnek tipográfiai megtervezője, Reiter László megérdemelte, hogy érdemeit, amelyeket számos művészi megjelenésű könyv kiadásával szerzett, az arra leginkább hivatottak a nyilvánosság előtt is elismerjék. Kifogást csak a könyv borítékja ellen lehetne tenni. Nem azért, mert az egyre divatosabb (és egyre unalmasabb) geometriai alakzatok variánsa, hanem mert a könyv betűinek alakjával és a betűkör egész formai megjelenésével nincsen semmi rokonságban. Röviden ezt stíluszavarnak nevezik.

Utolsónak hagytuk a Singer és Wolfner cég kiadványát, Pósa Lajos "Arany Abc" ímű gyermekképeskönyvét. A Biblophil Társaság ezzel a könyvvel bizonyára olyan könyvtípusra kívánta ráirányítani a figyelmet, mely a művészeti követelményekkel eddig legkevésbé törődött. Elhihető, hogy a gyermekek számára készült könyvek sorában nem akadt ezidén különb kiadvány ennél. De bibliofiljeinknek ezzel a választásával mégsem érthetünk egyet. Alapjában véve ez a könyv mégis ellentéte mindannak, amit a művészi könyvön értünk.