A hágai konferencia hatása a középeurópai tőzsdékre

1930 | Január

A hágai konferencia eredményeinek vizsgálata a középeurópai tőzsdék üzletmenetén keresztül máris érdekes és jellemző tanulságokra vezet. A konferencia végéig a berlini tőzsde szilárdsága megszakitás nélkül tart és ámbár a pénzügyi körök tisztában vannak azzal, hogy a Young-terv alapján vállalt fizetések teljesitése Németország részéről a távolabbi jövő szempontjából nyilt kérdés marad, a tőzsde csak a pillanatnyi és a jelen helyzetet mérlegeli és igy pillanatnyilag a hágai konferencia eredményei a tőzsdei helyzetet megjavitották.

Mégis nem a hágai határozatok, hanem a pénzpiac enyhülése az, amelyre a tőzsde a legnagyobb sulyt helyezi, arra, hogy a sulyos tőkehiány korszakának végére jutottunk. Végeszakadt annak a szinte elviselhetetlen állapotnak, hogy a külföldi pénzforrások semmikép sem akartak megnyilni és elérkezett az ideje a kölcsönök fölvételének.

Előtérben az 1200 millió márkás kölcsön áll, amelynek egyharmad része esik Németországra, amiből a birodalmi vasutak és a posta folyó évi szükséglete van födözve. A másik nagy pénz a svéd gyufakölcsön összege, amelynek véglegesitését annál biztosabban remélik, mert Kreuger Iván maga is személyesen buzgólkodott Hágában, hogy a kölcsönszolgálat és a prioritás kérdését befolyásolható van küszöbölve és a német gazdasági körök a vállalkozási kedv biztos föléledését remélik.

Ennek nyomai már a hételeji tőzsdéken is láthatók voltak, amelyeken nagy forgalom fejlődött ki, főleg mert a rajnavesztfáliai nagyiparban nagy koncentrációs tervek vannak készülőben. E tervek központjában a Rajnai Acélmüvek és a Gelsenkircheni Bányatársaság áll. Arról van szó, hogy a gelsenkircheni 56 millió márkás ajánlatot tett a Farben tulajdonában levő rajnai acélmüvekre, hogy igy magához ragadja a rajnai szénbányákat. Jóllehet, illetékes körök ezt a tranzakciót még mindig tagadják, a tőzsde folytonosan vásárolja a rajnai acélt és a gelsenkirchenit.

Ezzel kapcsolatban a tőzsdén ellenblokkról is beszélnek, amely állitólag a Harpener Bergbau körül kristályosodna ki, amint hogy szó van a káliiparban való koncentrációkról is és nem tartják kizártnak a Wintershall és Salzdefurti konszernek egyesülését sem. Ezenkivül a német és francia káliiparban is vannak közös tervek alakulóban, ezek közt olyanok is, amelyek az amerikai mütrágyagyárakban való részvételre irányulnak.

A tőzsde ezeket a nagyarányu ipari terveket látja, számot vet a hanyatló kamatlábbal, és e jelenségeket elégnek tartja arra, hogy a tőzsdei üzletben megnyilvánuló élénkséget velük megmagyarázza, mitsem törődve azzal, hogy vajjon az ország 58 év mulva meg tudja-e majd fizetni a reparáció utolsó részleteit.

Ami már most a prágai tőzsdét illeti, az ujév óta beállott 10%-os emelkedésben időnként gyöngébb reakciók állanak ugyan be, de lefelé nem érnek el nagyobb méreteket. A prágai tőzsdén még mindig erős kontremin van és igy az üzletben mindkét spekuláció részt vesz, vagyis nem akar mindenki ugyanazon az ajtón kiszabadulni. Emellett a bankok a tulzott árfejlődéseknél eladásokkal nyulnak a piacba, amivel az időközben feltöltött tárcáik megkönnyebbitését akarják elérni, másfelől azonban igazi intervencióik is voltak, hogy ilyen módon szélesebb alapon állandó tőzsdei fejlődést idézzenek elő.

Szóval a fák nem nőttek az égbe, mint ahogy az optimisták a hágai konferenciától remélték, de az üzlet terjedelme határozottan bővült és a kilátások kétségtelenül javultak. A tőzsdei bürók ismét benépesültek, a kliens ismét megjelent, amit annál is inkább nyugodtan tehet, mert otthon, az áruüzletben nincs dolga, a konferencia financiális hatása még e téren nem jelentkezett.

Egyelőre tehát a pénzpiac javulása az, amire minden fölépül, ámbár gazdasági körökben az a fölfogás, hogy a legolcsóbb pénz sem idézhet elő igazi komoly fölfeléfejlődést, ha nem párosul kedvező konjunkturatünetekkel.

Csehszlovákiában is, mint nálunk, még mindig a mezőgazdasági krizis kérdése áll a központban, a gabonamonopólium és agrárvám körül kifejtett éles harcot még a hágai konferencia eseményei sem tudták háttérbe szoritani.

A bécsi tőzsde is további fejlődést mutat.
A hágai konferencia eredményei erős javulást okoztak és az érdeklődés előterében főleg Budapesttől és Prágától függő arbitrázsértékek állottak. De a tiszta osztrák részvények iránt is élénkebb kereslet mutatkozott. Azok az árfolyamjavulások, amelyek a tisztán osztrák papirokban beállottak, csak kisebb részükben köszönhetik fejlődésüket a kontremin födözésének, mert kétségtelen, hogy a véleményes vásárlások is nagyban befolyásolták a piacot.

Minthogy mindenütt számitanak a pénzpiac folytonos javulásával, a vételkedv egyre emelkedik, különösen a söripari részvényekben, továbbá az Egyesült villamossági, a Siemens, a Brown Boveri, Hutter és Schrantz, Felten, Steier Magnezit, Fiat részvényekben.

Ami végül a magyar piacot illeti, a hágai konferencia eredményeit a budapesti tőzsde, minden politikai szemponttól függetlenül, tisztán üzleti nézőpontból itélte meg és körülbelül ugyanarra az eredményre jutott, mint a berlini tőzsde. A kérdés a budapesti tőzsde szerint is nem az, hogy a hágai megegyezés a messze jövőben milyen terheket rak ránk, vagy milyen könnyebbségeket szerez, hanem az, hogy megszabadultunk a folytonos ellenőrzés béklyóitól, visszanyertük gazdasági szabadságunkat, ami tőzsdei nyelven szólva, „minden pénzt megér”.

A szituáció ilyen fölfogása mellett a mi tőzsdénk üzleti forgalma is lényegesen megélénkült, mint a többi középeurópai tőzsdéken, a kliens ismét megjelenik, a tőzsdei irodák forgalma fejlődik és ha természetesen még álmodni sem szabad olyan kalandos idők visszatéréséről, mint aminők a Szabadság-téri palotában néhány évvel ezelőtt voltak, mégis, egy javuló és reményekre jogositó üzlet kialakulása mindenesetre várható.