Vasárnap reggel meghalt Guthi Soma, Budapest régi íróvilágának rokonszenves és népszerű tagja, Dr. Guthi Somának, a kriminalista ügyvédnek alakja már régen eltünt a törvényszék folyorósiról, de évek óta nem jelent meg zsakettes, szikár termete a turfhon, a szerkesztőségekben s az ujságirók kávéházaiban és klubjában sem, amelyeknek azelőtt mindennapos vendége volt. Zárkózottnak látszó egyénisége, mogorva vonásai különös ellentétben állottak bohémiájával, minden pillanatban tréfára. „ugratásra” kész kedélyével, speciálisan pesti zamatu ötleteivel.

Pest leghíresebb tréfacsinálója volt éveken át Guthi Soma, akinek szállóigévé vált kiszólásain és anekdotáin városszerte mulattak. Guthi Soma nem irónak készült. Ügyvédnek indult és csak szükös viszonyai késztették arra, hogy az ügyvédi munkával egyidejüleg törvényszéki tudósítói állást is vállaljon. Finom és szellemes törvényszéki karcolatai azonban, amelyeket Gutius néven irt, csakhamar mindenfelé ismertté tették a nevét: humoros tárcáit sokáig Mikszáth híres képviselőházi karcolataival együtt emlegették.

Ujságirói sikerei után Rákosi Viktor társaságában irta meg első darabjait a Vígszínház számára, majd önálló darabokkal lépett fel. A „Házasodjunk!”, a „Képviselő ur”, a „Napóleon öcsém”, a „Smólen Tóni” és sok már darabja a legnagyobb sikerü magyar bohózatok közé tartozott. Színpadi sikerei egészen eltérítették Guthit az ügyvédi pályától, amelyen pedig már jelentős sikereket ért el. A fital Guthi doktort mint Magyarország egyik legkitűnöbb jövendő kriminalitáját emlegették és Zsitvay Leó, a legkeményebb magyar bíró nem egyszer külön is aposztrofálta itéleteiben a kezdő ügyvéd tehetséges védelmét.

Guthit azonban ellenállhatatlan vágy sodorta a bohémek társasága, a luri és a kártyafelé. Mindezekben a társaságokban, nemcsak mint irót, hanem mint kitünő énekest is becsülték.

Hiressé vált az az eset, amikor fogadásból egyszer Környey Bélával versenyzett és szebben vágta ki a magas C-t, mint Magyarország legkitünőbb tenoristája.

Utóbb megválasztották a Tufszalon titkárává, de egész életén át sohasem szabadult az anyagi gondoktól. Mindig szeretett dicsekedni takarékosságával s mondogatta: „Én olyan takarékos vagyok, hogy 20 forintot kaptam hozományba és a 20 forintom még most is megvan.” Ez a 20 forint pedig nem mindig volt meg. Guthi Soma zsebében, aki hiába irta a legragyogóbb dialógusokat, hiába játszották darabjait az ország első szinházaiban, szinpadi sikerei nem jutottak tul az ország határain és nem hozták meg neki a várt tantiémeket. ,,Olyan pechesember vagyok”- mondotta egyszer- ,hogyha Nobel-dijat tűznének ki a legpechesebb ember számára, én bizonyosan-még ezt a dijat sem kapnám meg.” Szegénysége ellenére a pesti Henizi-szobor fölrobbantsa után a külföldre menekült Szeles Adorján két kisgyermekét magához vette és ő nevelte föl.

Az utolsó években már alig látták Gutiust barátai, másfél év óta csak annyit tudtak róla,hogy egy korház idegosztályán fekszik, többnyire eszméletlenül, - szombaton azután az állandó ágyban fekvéstől tüdőgyulladást kapott és ez egy nap alatt végzett vele.

Hatvannégyéves korában halt meg, Szerdán délelött 11 órakor temetik a rákoskereszturi temetőben: sirjánál az ujságiróegyesületek nevében dr. Halász Lajos miniszteri tanácsos mond bucsuztatót.