A Pesti Izraelita Hitközség vasárnap diszülésen ünnepelte a „Egyenlőség” félszázados jubileumát. Stern Samu udvari tanácsos rövid beszéddel nyitotta meg az ülést, utána Glücksthal Samu felsőházi tag beszélt. A magyar zsidóságnak nincs külön története – mondotta – nincs is külön élete, a magyar zsidóság fölolvadt és beleolvadt a magyar nemzet fogalmába.

Dési Géza képviselő Klebelsberg kultuszminisztert, mint gróf Tisza István eszméinek letéteményesét és mint a nemzeti egység gondolatának apostolát üdvözölte.

- A magyar zsidóságnak – mondotta – sohasem volt törekvése a maga partikuláris érdekeit érvényesíteni a nemzet érdekeivel szemben. Ha Hágában megszünt Magyarország gazdasági lekötöttsége, ha leszakadtak rólunk a bilincsek, szakadjanak le itt kulturális téren is.
Gróf Klebelsberg Kunó közoktatásügyi miniszter válaszolt Dési beszédére:
- A nemzeti egység megteremtése – mondotta – mindennél fontosabb föladat. Nagy hiba volna a nemzeti ujjáépítés nagyszerű munkájában lemondani arról a hatalmas erőről és értékről, amelyet Magyarország számára a zsidóvallásu magyarok munkássága jelent. Amire Dési Géza képviselő ur beszédében célzott, az elől sem akarok most kitérni. Tudom, mire célzott: a numerus claususra.

  Közismert dolog, hogy a numerus claususról szóló törvényjavaslatot én a parlamentben nem szavaztam meg. Közismert dolog, hogy a szavazás elől kimentem a teremből a folyosóra és ott ezt mondottam: - Meglátjátok, hogy baj lesz még ebből! – Tudott dolog az is, hogy mihelyt a politikai viszonyok alakulása folytán erre a lehetőség nyilt, én az eredeti törvényből eltávolítottam azt, ami a zsidóságra nézve fájdalmas és sértő volt.

  Igy tettem, mert ez felel meg politikai multamnak és annak a politikai iskolának, amelyben nevelkedtem. Tudott dolog az is, önök mindnyájan tanuim erre, hogy a jobboldali szélsőségesek évek óta senkit nem támadnak olyan élesen, olyan könyörtelenül, mint éppen engem. Teszik ezt azért, mert tudják, hogy én soha, semmi körülmények között, semmiféle szélsőségre kapható nem leszek.

  Meglátogattam egyszer Vadász Lipótot, akivel egy kabinetben voltam valamikor államtitkár, amikor Vadász már nagybeteg volt. – „Nagyon boldogtalan vagyok – mondotta akkor boldogult barátom - , mert mint magyar, elvesztettem hazám kétharmadát, mint zsidó, sulyos helyzetben látom felekezetemet.” – Erre én ezt feleltem: „Nyugodt lehetsz, mihelyt a politikai helyzet megengedi, mindent meg fogok tenni, amit a kiegyezés korának nagyszerű politikai elve és a nemzet egységének mindennél fontosabb értéke megkövetel. Én egységet akarok a nemzetiségi és a felekezeti fronton. Ez a fölfogás irányadó lesz számomra mindig, ugy magán-, mint miniszteri müködésemben.”

  Az ülésen végül Ripka főpolgármester beszélt arról, hogy valahányszor alkalma nyílt, mindig kifejezte nagyrabecsülését és együttérzését a zsidósággal szemben.