Az Ernst-múzeum csoportkiállítása
KIÁLLITÁSOK
A kiállítás két részből áll. Az egyik mai magyar művészeket mutat be, a másik XIX. századbeli, régen elköltözötteknek, a katalógus állítása szerint eddig ismeretlen remekműveit. Ez csak annyiban igaz, hogy ezek a festmények nem köz-, hanem magángyüjteményekben vannak. Munkácsy nagyszerű mosónős tájképéről például aligha szabad azt mondani, hogy ismeretlen magyar remekmű. Mindenesetre nagyon örvendetes, ha magángyüjtőink néhanapján a közönség elé bocsátják gyüjteményük kincseit, ezért bizonyára elismerés illeti őket.
De viszont ilyen kiállítások megrendezésében több tervszerűség sem ártana, mint amennyit ez a terem mutat, amely távol áll attól, hogy egy egész kort képviseljen, sőt egyes festők jellemzésére is keveset nyujt s végső eredményben legfeljebb azt bizonyítja, hogy van jó egynéhány olyan derék gyüjtőnk, aki finom ízléssel törekszik magához váltani a XIX. század magyar festészetének kiváló alkotásait.
Ismeretlen ujságnak (persze közönségünk csupán egy, bár jókora, rétege számára) csak egy Barabás-tájkép, egy korai Paál László és Liezen-Mayer Sándor néhány vázlata számítható. E vázlatok alapján azonban elhibázott volna festőjükről az eddig kialakult felfogást megváltoztatni. A müncheni iskola majd minden tagjának hagyatékában akadtak befejezetlenül maradt tanulmányok és vázlatok, amelyek festőiebbeknek és könnyedebbeknek látszanak, mint teljesen elkészült festményeik.
Ezeket a vázlatokat az impresszionizmusnak és az úgynevezett festőiségnek szerelmesei könnyen összetévesztik az impresszionisták festési módjával, pedig lényegükben egészen mások és csupán befejezetlenségük vezeti félre azokat, akik az impresszionista képről is azt hiszik, hogy befejezetlen. Efféle tévedések alapján a magyar festészet történetének végül egészen más képe alakulhatna ki, mint amilyen az valóban volt. Liezen-Mayer oeuvrejének ezek a képek nem döntő jelentőségű tényezői, a Szépművészeti Múzeum Szent Erzsébetét nem lehet velük háttérbe szorítani.
A mai részben Csók István jelenti a legtöbbet. Kár, hogy az ő képeiből összeválogatott terem is teljes tervszerűtlenséget mutat. Vegyest összedobálva ismert régi és ujabb, először kiállított képeket tartalmaz, de nem adja Csók fejlődésének vonalát. Nem anthológia, de nem is új verskötet.
Az utolsó év terméséből alig hoz valamit, pedig úgy hallszik, hogy Csók idén a Balaton mellett hónapokon át tájképeket festett. Ezek mindenesetre legalább is annyira érdekelték volna a közönséget, mint olyan, különben bármily nagyszerű képei, melyeket már többízben volt alkalma látni. - Csók csodálatosan opálos színadásáról, lehelletszerűen könnyed és lágy festőiségéről itt különösen a Züzü-kép és az Interieur beszélnek, amelyeknek húsfestése és választékos érzékisége szinte páratlan finomságba öltöző erőről tanuskodik.
Perlmutter Izsák festményei három termet töltenek meg. Egyrészt kicsiny, arasznyi terjedelmű pillanatfelvételek, melyek odakint a természettel való közvetlen érintkezésben készültek. Ezek valóban pompás naturalista meglátások, majdnem mindegyikről lelkes gyönyörködés árad. Érzik rajtuk a mohóság, amellyel Perlmutter magáévá igyekezett tenni a természet szépségét és tovább adni lelke izgatottságát.
De a nagyobb méretű és erősen komponált képek, a színtarkaság nyugtalan halmozásai már kevésbé sikerültek. Rikítóan töretlen, mindig világos színek tömege kavarog rajtuk, de csak egy síkban, mert terük nincsen. A virtuózitás, sőt gyakran a modorosság is jóval több bennük, mint az eggyé alkotó erő lendülete, tömérdek felaprózottságuk nem tud képpé összeforrni.
.jpg "Az aratás és a fegyvergyakorlatok")
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!