Visszafojtott lélegzettel figyelte minden magyar ember a hágai tanácskozás fejleményeit. Soha ilyen lázas találgatások nem nyilvánultak meg nemzetközi tanácskozásról, mint most. Ez érthető is, hisz országunk gazdasági és pénzügyi szabadsága függött ezen tárgyalások kimenetelétől.

Amidőn aggódó szívvel már-már reményünket vesztettük a megegyezés sikerében, akkor utolsó nap az olasz és angol nemzet kiküldötteinek nyomására kénytelenek voltak ellenfeleink engedni merev magatartásukból és megszületett a már ismert feltételű megegyezés. Tagadhatatlan, hogy nagy árat kell fizetnünk a visszanyert pénzügyi szabadságunkért. Két hét óta röpíti a sajtó a pro- és kontra-véleményeket, amelyekből a tárgyilagos olvasó levonhatja a tanulságot maga részére.

Mi, iparosok, nagy reménységgel fogadjuk gróf Bethlen István sikerét, mert mi annak tartjuk azért, mert ettől a súlyos gazdasági életünk javulását reméljük, ha pedig ezen megegyezés folyományaként gazdasági életünket meg tudjuk javítani, akkor a közel 2000 milliót kitevő állami költségvetésünknél nem lehet katasztrofális a 13 1/2 millió, amit 1943 után 1966-ig kell majd fizetnünk.

Egész közgazdasági életünkben súlyosan jelentkezett a pénzhiány.
Nagyobb vállalkozások nem történtek, ami belföldi tőke állt is rendelkezésünkre, azt is a bankok trezortjaiban őrizték. A bankjelentésekből azt látjuk, hogy az utóbbi években nagyon megdagadt a betétállományuk. Addig, amíg 1924-ben 214 millió betét volt, 1925-ben 421 millió, 1926-ban 557 millió, 1927-ben894 millió és 1928-ban 1088 millió pengő betétet kezeltek.

Ezen számok azt a téves hitet keltik a felületes figyelőben, hogy évről-évre javul gazdasági életünk. Pedig ennek az ellenkezője áll fenn. Tudatosan visszatartották a pénzt a gazdasági élettől, mert bizonytalan volt helyzetünk nemzetközi vonatkozásban, ezért a tőke tartózkodott minden vállalkozástól.

Főleg a külföldi tőke zárkózott el teljességgel, hisz az államnak nem ajánlhattak kölcsönt, mert minden állami vagyont lekötöttek az 1924-ben nyujtott kölcsön feltételeként. A városoknak, főleg a fővárosnak egyre-másra tettek ajánlatot a különböző külföldi pénzcsoportok, ezt meg viszont a kormány nem engedélyezte. Igy semmi friss pénz nem került gazdasági életünk vérkeringésébe, ami bizony nagyon éreztette hatását főleg az iparban.

Most, amidőn a hágai egyezmény létrejött, önmagától fog megindulni a pénznek felkínálása, mert a pénz az mindig kereseti lehetőséget keres s miután a fenti indokok miatt tőlünk távol tartotta magát hosszú ideig, feltétlen ki akarja pótolni az elmulasztottat.