A minisztertanács már többizben foglalkozott a tisztviselőkérdés megoldásával és a küszöbönálló döntés elé tisztviselői körökben egyre fokozódó aggodalommal tekintettek. A kormány állásfoglalását illetően mind a mai napig teljes volt a bizonytalanság. Teljesen beavatott helyről szerzett értesülésünk szerint a minisztertanács ugy határozott, hogy a kihalási rendszer alapján hat esztendő alatt minden státusban tiz százalékkal csökkenteni kell az állások számát.

Minden minisztériumban, az összes állami és az állam fennhatósága alá tartozó külső hivatalokban kiadták a legszigorubb bizalmas utasitást, hogy nyugdijazni egyelőre senkit sem szabad és ha valamelyik státusban hely üresedik meg, akkor legföljebb a már nyugállományban lévő tisztviselők közül kell valakit orvosi vizsgálat alapján szolgálattételre visszarendelni.

A kormány ezzel eddigi álláspontjának ellenkezőjét foglalja el, mert hiszen eddig a legliberálisabban kezelték a nyugdijaztatási kérelmeket, sőt, hogy valakit állásában visszatartsanak, ahhoz évről-évre esedékes minisztertanácsi engedélyre volt szükség. A normálstátus megállapitásával kapcsolatban tehát a főelv az, hogy a megüresedő állásokat a költségvetésből törölni kell, ami végeredményben azt jelenti, hogy a következő hat éven belül ugyszólván megszünik az állami tisztviselők státuszában az előmeneteli lehetőség.

A kormány számit arra, hogy a minisztertanács határozata az állami tisztviselők körében elkeseredést fog kelteni, a költségvetés redukciója érdekében azonban kénytelen ehhez a határozatához ragaszkodni.

A minisztertanács határozata értelmében csökkenteni fogják a dologi kiadásokat is és ennek következtében minden minisztériumban, állami, vagy az állam fönnhatósága alá tartozó hivatalban rövid időn belül tömegesen el fogják bocsátani az ugynevezett szerződéses, az ideiglenes és napidijas alkalmazottakat, a heti- és napibéres szolgákat, napszámosokat.