Pabsz Máriát, a polai tengerészeti hivatal volt tisztviselőjének gesztenyebarna, karcsu, őzszemű leányát választották meg vasárnap a szépségkirálynő - választáson „Miss Magyarország”-gá.

A Mária Váléria utcai Lloyd- épület előtt autók várakoznak. Itt választják ma Miss Hungariát, a magyar szépségkirálynőt. Az előcsarnokban rengeteg ember és az előzsüri asztala: Leányyi Grünuald, Forzsolt Kálmán, Zádor István, Lukács Gyula.

Az asztal előtt elvonulnak azok az ifju hölgyek, akik nem kaptak meghivót, vagyis reménykedő önjelöltek. A legtöbb leány itt nemhogy, csinos, de groteszk… Pedig akad önjelölt, aki már harmadszor áll a könyörtelen zsüri elé, egyszer boával, egyszer boa nélkül, egyszer aranysállal- hiába!

Az első emeleten lassan megtelik a meghivottak, vagyis jelöltek terme. Az átlag- gyönge. Van köztük zörgőcsontú, agyonfestett, agyonsütött, szirupos- édes, rosszlábu. A zsüri a pontozatok közé fölvette a megjelenés intelligeniáját is. Nos, az intelligencia- pontozattal (ugy nagy átlagban) egy kis baj van… A zsüriurak közül néhányan végigsétálnak a teremben. Beöthy László, Herman Lipót. Hatvany Ferenc, Márk Lajos. A kisasszonyok izgalma nő. Előkerülnek kis tükrök, fésük, puderszelencék.

Van, aki a fűtőtesten melegiti vörös kezét, van, aki fölemeli a levegőbe, hogy ugy fehéredjék.

Tizenegy óra. A hallban, a lépcsőföljáraton életveszélyes a tolongás. Rendőrök és ujságirók igyekeznek, hogy fönntartsák a rendet. Ordítások: - Jegyet!- Meghívót!- Lassan!- Nem tud vigyázni!- Bent a zsüriteremben is nagy a forgalom. A két hosszú zsüriasztalnál sorban ülnek. De Waleffe, Petrovics Elek, Kisfaludy- Stróbl, Beöthy László, Lengyel Menyhért, Heltai Jenő, Ineze Sándor, Horcay János, Iványi- Grünwald, Zádor, Márk, Hatvany Ferenc, Hegedüs Gyula, Csathó Kálmán, Góth Sándorné, Góthné s Brammerné Simon Böske.

Az ujsgiróasztal, a karzatok szorongásig tele s az ajtókat mindvégig rendörök őrzik, hogy a künn várakozók meg ne rohamozzák… Jazz-zenekar játszik. A háttérben Miss Magyarország ajándékasztala húzódik: egy délutánii toilette, egy estélyi, egy uticomlet, fehérnemükengyele, többpár gyönyörű cipő, úti necessaire, selyemharisnyák, evőeszköz és paplanok…
- Ki lesz a boldog? - kérdezgetik a nők és bevonul az első jelölt.

- Csinos, de kövér!- Unalmas arc!- Görbe láb!- A háta rossz!- hangzik a kritika, ahogy a lányok egyik a másik után eldefiliroznak. De Waleffe, a szépségversenyek ismert franein elnőke fönt áll a pódium szélén és tetőtöl talpig végigmustrál minden csinosabb lányt. Amikor már elmennek, utánuknéz- a lábuk miatt… A 206-osnál nagy taps üt ki a karzaton. Fehér muszlinbársonyruhában van, a hátán narancsszínü rózsákkal. A következőt is megtapsolják. Ez egy kedves Ili nevű manequin. Szük, világoskék posztóblúz és kék szoknya van rajta. Az imént estélyiben jött, de jóakarói hazaküldték, hogy szebb a mindennapi ruhában. Tényleg szebb… Megint egy csomó lány, aki „gurul”vagy „rémes”, egy aranypailettruhás „tündér” nagy karzatzsivalyt vált ki- el kell tünnie! Most jön a vidék!

- Pécs a legszebb!- mondják mindenfelől. Két lányka Szolnokról, mindekettő ovációt kap, Kiskunfélegyházának is tapsolnak. Néhány szép pesti lány maradt utoljára. Negyed 1óra: százötven mérkőző vonult el a pódiumon. A következő turnusban már csak harminc maradt, eredetileg 5000 jelentkezett.

A harminc megmaradt leányt ujabb restálás céljából De Waleffe végigvezeti a pódiumon.
A zsüritagok fölemelt karja jelzi, hogy „maradhat”! Aki mellett nincs elég fölemelt kar, az mehet haza. Megy is. Elszontyolodott arccal, legörbülő szájjal… A kis Arkanzas-girl hangosan zokog. A két szép szolnoki lány is kiesik. Kiesik még vagy husz, közöttük igen csikosak is. Háromnegyed egykor a zsüri visszavonul egy mellékterembe, ahol a döntőbe került leányok ülnek. Félórás tanácskozás és szavazás pontok szerint… A közönség kitart, de türelmetlen és találgat:
- A szép pécsi leány lett Miss Hungária!
- Dehogy – felelik-, hanem egy keskeny- vállu pesti leány, sötétkék ruhában… Egynegyed kettőkor megvan az eredmény:
„A keskenyvállu pesti leány” lett Mis Hungária!
Az eredmény kihirdetésekor még bent ül a mellékteremben.
Pabsz Máriának hivják. Tizenhét éves. Magas, vékony leányka, derüs és kedves arccal, világos gesztenyeszin ondolált bubifrizurával. Apja Pólában tengerészeti hivatalnok vol, két évvel ezelőtt meghalt. A háború kitörésekor jött a család Pestre: Mária, vagyis Bébi, ahogy hívják, már itt nevelkedett. Most nagyon boldog az arca, nevet és alig hiszi el, hogy ő lett Magyarország szépségkirálynője.

Künn lakunk Ódubában – mondja -, a Határ-utcában, szemben a Kartonnyomó-gyárral… Óbudán eleget mondták, hogy én vagyok ott a legszebb leány. Persze, én ezt nem hittem el.
Bálban még sohasem voltam. Külföldön igen: Belgiumban mésfél évig zárdában. Most otthon vagyok, kézimunkázom, zongorázok…
- Hány centiméter magas? – kérdeztem.
- Tavaly voltam 172, de azóta kicsit nőttm.
- Az édesanyja jött ide magával?
- Nem!- az anyám még nem is tudja! A nővérem jött el ide, ő 19 éves és zongoratanárnő… Istenem, mult szerdán még azt sem tudtam, hogy jelentkezem a versenyre! De jöttek és rábeszéltek- és ez lett az eredmény!
Bejön Bébi nővére, a szeme csupa könny… Odasiet hozzá két „udvarhölgye” is, a második és harmadik nyertes a szépségversenyen: Radó Magda, Pécs küldöttje az egyik, Gerő Györgyi, egy kis kisportolt pesti leány, a másik.- Hogy örülök, hogy te lettél a gyöztes – mondja szemrebbenés nélkül Magduska.