Április 29-én déltájban erős zivatar támadt Siófokon bőséges, a gazdák által szívesen köszöntött meleg esővel. Már kevésbbé örültek az esőnek a badacsonyi szőlősgazdák, mert azon a tájon jégveréssel párosult. Valóságos elemi csapásként vonult át, azonban a fergeteg Fonyódon különösen a falutól 2-3 km-re fekvő Szent Péter halásztelepen.

Itt délután ½ 3 óra tájban a floridai tornádókra emlékeztető forgószél száguldott végig és pillanatok alatt hatalmas fákat csavart ki és erős téglafalakat döntött le, jégvermek és házak tetőzetét emelte a magasba és sodorta magával, a könnyebb tetőrészeket sokszáz méter távolságra dobálva.

Közepes erejű déli szél és csendes eső volt Fonyódon, amikor a zivatar feltámadt, mire a telep minden lakója a biztosnak hitt fedél alá vonult. Hirtelen besötétült az ég, félelmetes csattogás és recsegés támadt és olyan légritkulás, hogy a telepfelügyelőben, aki a ritka természeti eseményt hitelt érdemlően elbeszélte, a végpusztulás érzetét keltette. De alig, hogy ezt elgondolta, már át is viharzott a forgószél és újra az előbbi, de valamivel erősebb eső hullott alá a telepre, még körülbelül félóra hosszáig.

A forgószél pusztító munkájának eredményét a felvételek mutatják (1-2. kép). Szerencsére emberéletben kár nem esett. Csodálatosképen a hallisztgyár 18 m magas igaz, hogy jól kikötött vaskéményét nem tudta a szél eldönteni s magában a gyárépületben, annak tetőzetében csak kisebb kárt okozott.

A Balatonon a forgószél útját egy hatalmas víztölcsér jelezte, melyet a balatonboglári kikötőőr jól megfigyelt az ablakából. Szerinte víztölcsér mintegy 8-10 m magasra emelte fel a Balaton vizét és a kikötőtől 2-3 km távolságra Rendes irányában oszlott szét. Révfülöpig már nem jutott el sem a forgószél, sem az általa felemelt víztölcsér, mely néhány km-re a parttól teljesen elenyészett. Balatonboglár községben sem láttak a forgószélből semmit.