A csillagok belseje ionizálódott atómok, elektronok és éterhullámok halmazából áll, amelyek nagy sebességgel mozognak egymás között ide-oda. Közönséges szobahőmérsékleten a gázok molekulái néhány száz méter sebességgel mozognak másodpercenként, a Nap belsejében a nagy hőmérséklet miatt ez a sebesség 100-150 km-re nő másodpercenkint.

Még sokkal nagyobb az elektronok sebessége, mert azok az atomokkal összeütközve, kis tömegük miatt sokkal nagyobb lökést kapnak. Ezek között a sürgő-forgó részek között haladnak a Röntgen-sugaraknak megfelelő éterhullámok.

De csak a csillagok legbelső részeinél viselkednek úgy, mint a Röntgen-sugarak, mert kifelé haladtukban az atómok újra meg újra elnyelik, majd újra kibocsátja őket s eközben amint mindinkább hidegebb réteghez érkeznek, a hullámhosszuk fokozatosan nő úgy, hogy mire kijutnak a csillag felszínéhez már közönséges hő- és fénysugarak lesznek belőlük, amelyek azután a világürben szétszóródnak.

A csillagok belsejében uralkodó ezeket a változatos viszonyokat próbálta elméletileg tárgyalni Eddington és egy fontos egyenlethez jutott, amely szerint egyszerű összefüggés van a gázállapotban levő csillagok tömege és abszolút fényessége között. Az abszolút fényesség szempontjából nem az számít, hogy mennyire látszik fényesnek a csillag az égboltozaton, mert ezt a távolsága is nagyon befolyásolja, hanem hogy mennyire lennének fényesek a csillagok, ha tőlünk egyenlő távolságra egyenlő körülmények között volnának.

Eddington törvényének felállítása után iparkodott ezt a tapasztalattal összehasonlítani. Vizsgálta, hogy azoknál a csillagoknál, amelyeknek a tömegét ismerjük, azoknak az abszolút fényessége és tömege között megvan-e a kívánt összefüggés.

Mivel Eddington a törvényt gázból levő csillagokra vezette le, olyan csillagokat kellett az összehasonlításnál felhasználni, amelyek biztosan gázállapotban vannak, amilyen például a Capella, amelynek átlagos sűrűsége annyi, mint a szobalevegőé. Azonban a részletesebb vizsgálat azt mutatta, hogy az Eddington-féle törvény érvényben van a Napra is, amelynek anyaga pedig átlagban sűrűbb, mint a víz. Ez arra a gondolatra vezet, hogy a Nap szintén gázból áll.

Azt a lehetőséget, hogy a Nap nem szilárd vagy cseppfolyós test, hanem gáz, legelőször Secchi, a hires csillagász vetette fel. Régebben .azért gondolták a Napot szilárd vagy cseppfolyós testnek, mert a színképe folytonos, már pedig a laboratóriumi kísérletek szerint folytonos színképe az izzó szilárd és cseppfolyós testek adnak, a gázok színképe pedig csak egyes különálló vonalakból áll. Azonban már Secchi utalt arra, hogy nagyon is lehetséges, hogy a Napon uralkodó hőmérséklet és nyomás mellett a gáz is adhat folytonos színképet.