Mindenféle tipikus keresztény neveket használtak s igyekeztek valami külső csillogással úgy tüntetni fel az életet, mintha nem volna súlya annak a titoknak, hogy a zsidó írók azokat a lelkiségeket, amelyeket közölnek, zsidó életükben szívták fel a Létezésből. Míg végre Kiss József, aki első balladáiban az Arany János balladai világlétét próbálgatta, eljutott a Reb Mayer Litvák alakjáig, melyben ősapját már tisztán és nemesen zsidónak érezte, mondta s énekelte...

A Kiss József bátor és nagyszerű megszólalása a késő öregkorban, visszafelé magyarázta s kimentette addigi költészetének ezt a különös álszínét, de nem okozott a saját kortársai közt erősebb forradalmat. Azután is csak keresztény allegóriákba voltak öltöztetve a zsidó írók művei. Még azok a művek is, amelyek túljutva az ország határán, a nemzetközi, főleg zsidó közönség szeretetét megnyerték. Ez azt mutatja, hogy az egész világon ugyanolyan gátlásokon kellett keresztül törnie magát a zsidóságnak általában.

Komor András már egy olyan generációt képvisel, amely túl van ezen a kényszerű álságon. Nála már egy pillanatra sem érezzük, hogy opportunizmusból meg akar alkudni valamivel, amitől fél, hogy gátolni fogja a közönséggel való kapcsolatát. Hiszen a zsidó olvasó- és nézőközönség belement ebbe a játékba, ő is szükségesnek tartotta, amit a zsidó író művelt: azt, hogy fátyolt kell vetni a multra: hogy a kikeresztelkedés ugyanolyan szükséges, mint a társaságban a frakk fölvétele. Komor András nem veszi fel a frakkot, illetve nem öltözik egy idegen világ kosztümjébe, hogy ezzel érje el a befogadást.

Végig lehet menni a könyvén górcsővel és boncolókéssel, sehol sem találkozunk hazugsággal. Ezek az emberek mind élő és tiszta zsidó egyéniségek s az, aki nem zsidó, a dzsentri, a paraszt, a polgár, mind csak úgy tűnik fel, ahogy a valóságos zsidó életből kifelé fordulva láthatja a zsidó a más felekezetű, vagy fajú embertársát.

Le kell tehát szögezni azt a tényt, hogy ez végre megtörtént. Egy hosszú irodalmi korszaknak, úgy látszik, vége van s az irodalom lelki tisztaságának egy új fázisához ért el a zsidó író.

S amint ide elért, el kell következni annak, hogy ez a hatalmas szellemiség, amit a zsidóság képvisel, őszintén és zavartalanul fejthesse ki lelki tartalmát.

Komor András maga mindenképen méltónak s alkalmasnak látszik arra, hogy ezen a téren kitünő munkát végezzen.

Móricz Zsigmond