Alighanem az új céh kiállítási indította a nagybányaiakat is együttes megmozdulásra. Jóformán be sem zárult az egyik kiállítás, megnyílt a másik. A Nagybányai Festők Társasága tizennégy emberének öt-öt reprezentatív munkáját hozta be Kolozsvárra s a vetélkedési kedvnek ez a fellobbanása bizonyára nagy hasznára lesz további folyamatában az erdélyi képzőművészet szerves elrendeződésének. Nagybánya két arcát hozta el.

Az impresszionista hagyomány fajtiszta képviselői mellett itt van az újabbat akarók közül is néhány jelentékeny művész, de ezek közül nincs itt mindenki. Hiányzik a nagybányai neoimpresszionizmus úttörője, Ziffer Sándor, hiányzik Ferenczy Noémi, a gobelin poétája és Kádár Géza, akinek útjai szintén elvezettek már a l'art pour l'art-impresszionizmustól. A velük rokon tehetségek közül Pascu Jenő mutat nem közönséges kvalitásokat.

Plakátszerű akvarelljei megbontatlan színeikkel, a mozgásnak erősen dinamikus ábrázolásával s az előadásnak mégis csöppet sem nyugtalanító, biztos összehangoltságával hatnak. Meztelen lovasa bravúros leegyszerűsítése lónak, lovasnak, tájnak. Mund Hugó a nagybányaiakkal érkezett meg. Grafikákat hoz, s ezekben nemes egyszerűséget. A maga útját még kereső fiatal Bitay Árpád kettős férfiarcképében a legérettebb. Szabados Irma egyetlen olajképpel ad izelítőt bontakozó tehetségéről.

Az impresszionista csoport élén kétségtelenül Thorma János nagy bravúrral és fölényes eleganciával megfestett, világos tónusú képei a nagy mult s a még java erejében lévő jelen szép bizonyságtételei.

Érett művészettel megfestett, tóparton heverő aktja, a lila, alkonybavesző háttérrel s mellette mindjárt egy nyári hegyoldal festő női alakkal, stílustiszta, levegős alkotások. Mikola András színgazdag vásári és strandjelenetei, Krizsán János hófoltos völgykatlana, Börtsök Samu napsütötte erdészháza egyformán magas színvonalú képviselői a bányai hagyománynak. akik mellett K. Csikos Antónia és T. Rátz Péter is jelentékeny helyet foglalnak el.

Boldizsár István rézkarcokkal, Dömötör Erzsi egyetlen rajzzal teszik teljessé azt a benyomást, hogy a nagybányaiak az utolsó tíz évben is igyekeztek méltók maradni a jó mesterek tanításaihoz. Slevenezky és Tóth István növendéksorban vannak még, de ők sem rontanak az egészben véve erős fegyverzetben felvonult együttesen.

(Kolozsvár)